Hasonló a mennyek országa a szántóföldben elrejtett kincshez, amelyet az ember, miután megtalált, elrejt, majd örömében elmegy, eladja mindenét, amije van, és megveszi azt a szántóföldet.
Hogyan tudta megtalálni a főszereplőnk az elrejtett kincset? Miért rejti el ő is? Miért örül, amikor még nem is az övé a kincs. Miért adja oda minden vagyonát a szántóföldért? Az első kérdés kivételével tudjuk a válaszokat. Azért rejti el ő is, mert nem akarja, hogy más megtalálja. Azt akarja, hogy a kincs az övé legyen. Miért örül? Mert már átéli a szívében azt, hogy övé a kincs. Miért adja el mindenét? Mert tudja, hogy sokkal-sokkal többet kap. Nem szívja a fogát a nagyon magasnak tűnő árért, hanem megragadja a lehetőséget, és ez teszi őt boldoggá.
Nézzünk meg egy embert, aki a szívében megértette és átélte ennek a példázatnak az üzenetét:
“Ellenben azt, ami nekem nyereség volt, kárnak ítéltem Krisztusért. Sőt most is kárnak ítélek mindent Krisztus Jézus, az én Uram ismeretének páratlan nagyságáért. Őérte kárba veszni hagytam és szemétnek ítélek mindent, hogy Krisztust megnyerjem.” Filippi 3,7-9
Látod, hogy Pál szívében milyen hatalmas tüze lobog a szenvedélynek? Szerinted sokat gondolkozott azon, hogy megéri-e ennyire átadni magát Krisztusnak? Nem!
Mi miért nem így működünk? Azért, mert nem látjuk Jézus Krisztust csodálatos kincsnek. Ez még el van rejtve a lelki szemeink előtt. Jézus elvárásai vannak szívünkben kötelezettségként az iránta való lobogó szenvedély helyett. Hogyan tudunk ebből kigyógyulni. Kérjük el mennyei Apukánktól, hogy nyissa fel a lelki szemeinket, hogy megláthassuk a legnagyobb Kincsünket, és gyönyörködjünk Benne. A többi már olyan egyszerű és logikus lesz.
