Útra kelt azért Mária azokban a napokban, és nagy sietséggel elment a hegyvidékre, Júda egyik városába, bement Zakariás házába, és köszöntötte Erzsébetet. És történt, hogy amikor hallotta Erzsébet Mária köszöntését, a magzat repesett a méhében. Erzsébet betelt Szentlélekkel, és hangos szóval felkiáltott: Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse! De hogyan lehetséges az, hogy az én Uram anyja eljön hozzám? Mert íme, mihelyt a te köszöntésednek szava fülemhez jutott, a magzat örvendezéssel repesni kezdett méhemben. Boldog az, aki hitt, mert beteljesednek azok, amiket az Úr mondott neki.
Máriát, a tinédzser Máriát látjuk itt, akivel különleges dolgok történtek életének ebben a szakaszában. Mi van ennek a fiatal lánynak a szívében? Mindenekelőtt egy különleges izgalom talán amiatt, hogy hogyan történnek meg azok a dolgok, amiről az angyal korábban szólt neki. Azt látjuk rajta, hogy ráhangolódott az ÚR hullámhosszára. Az első dolga az volt, hogy felkerekedjen és meglátogassa az épp csodákat átélő rokonát, Erzsébetet. Nem tudta semmi sem letéríteni arról a keskeny útról, amire most rálépett: sietséggel vágott neki a hegyi ösvényeknek. A csoda már megtörtént, de újabb csodák kísérik őt: a világról mit sem tudó magzat és annak anyja örül az ő magzatának. És a Lélek kitöltetik.
Micsoda kegyelem, hogy a Lélek ránk is kitöltetett. Kérd most is, hogy túlcsordulóan töltsön be! Hagyd, hogy átjárja teljesen, táplálja a szellemedet! Örülj a Fiúnak, aki téged is meglátogatott, és a Szellemével betöltött életben való járásra hív! Keresd az Ő örömét és dicsőítsd meg az Ő nevét az életeddel! Boldog vagy, hiszen hiszel.
