Amikor a hajlékot fölállították, felhő borította be a hajlékot, a bizonyság sátrát, estétől reggelig pedig tűz alakjában volt a hajlék fölött. Így volt ez mindig: felhő borította be, éjjel pedig az, ami tűznek látszott. Valahányszor fölemelkedett a felhő a sátorról, elindultak Izráel fiai. Ott ütöttek tábort Izráel fiai, ahol a felhő megállapodott. Az Úr parancsa szerint indultak el Izráel fiai, és az Úr parancsa szerint ütöttek tábort. Mindaddig a táborban maradtak, amíg a felhő a hajlékon nyugodott. Ha a felhő hosszabb ideig maradt a hajlék fölött, megtartották Izráel fiai az Úr rendelkezését, és nem indultak el. Megtörtént, hogy a felhő csak néhány napig maradt a hajlék fölött; akkor is az Úr parancsa szerint maradtak a táborban, és az Úr parancsa szerint indultak el. Megtörtént, hogy a felhő csak estétől reggelig volt ott, reggel pedig már föl is emelkedett a felhő: ilyenkor ők is elindultak. Akár nappal, akár éjjel emelkedett föl a felhő, ők elindultak. Akár két napig, akár egy hónapig vagy még hosszabb ideig nyugodott is a felhő a hajlék fölött, a táborban maradtak Izráel fiai, és nem indultak el. De ha fölemelkedett, elindultak. Az Úr parancsa szerint maradtak a táborban, és az Úr parancsa szerint indultak el. Megtartották az Úr rendelkezését, az Úr Mózesnek adott parancsa szerint.
A felhő- és tűzoszlop mindig ott volt Izráel fiaival a szent sátor felett. De nem úgy, hogy a felhő- vagy a tűzoszlop követte a szent sátor mozgását, hanem pont fordítva. Izráel fiai követték az oszlop mozgását. Biztosan rengeteg “miért”, “miért pont most”, “mi ennek az értelme” kezdetű kérdés fordult meg a fejükben. Hiszen, ha egy viszonylag jó helyre vezette őket az Úr, akkor miért kell elmenniük a legváratlanabb pillanatokban? Mi az értelme annak, hogy csak néhány napra táboroznak le, vagy csak egy napra? Pedig már a szent sátor felállítása és bontása sem volt egyszerű feladat, de itt még kétmillió ember mozgott a sátraikkal és a háziállataikkal együtt. Sőt még éjjel is elindultak, ha a tűzoszlop felemelkedett. Folyamatosan figyelték a felhő- és tűzoszlopot. Csodálatos volt az Istenben vetett bizalmuk, és az engedelmességük. Nem a táborhelyben találták meg a biztonságot, hanem a felhőoszlop és a tűzoszlop jelenlétében, az Úrhoz ragaszkodtak, Ő volt az életük forrása.
A Szentlélek a mi felhő- és tűzoszlopunk. Bárcsak mi is folyamatosan figyelnénk rá, és engedelmes szívvel követnénk a mozgását minden pillanatunkban. Kérjük el mennyei Atyánktól azt a halló, engedelmes szívet, lelkületet, amely minden pillanatban figyeli a Szentlélek indításait, gondolatait, és követi Jézust, ahogy ő is megmondta: “Az én juhaim hallgatnak a hangomra, és én ismerem őket, ők pedig követnek engem.”
