Megfordultam, hogy lássam, milyen hang szólt hozzám, és amikor megfordultam, hét arany gyertyatartót láttam, és a gyertyatartók között az Emberfiához hasonlót: hosszú palástba volt öltözve, mellén aranyövvel körülövezve; feje és haja fehér volt, mint a hófehér gyapjú, szeme, mint a tűz lángja; lába hasonló volt a kemencében izzó aranyérchez; hangja olyan, mint a nagy vizek zúgása; jobb kezében hét csillagot tartott, szájából kétélű éles kard jött ki, és tekintete olyan volt, mint amikor a nap teljes erejével ragyog.
Amikor megláttam, lába elé estem, mint egy halott, ő rám tette jobbját, és így szólt: Ne félj! Én vagyok az első és az utolsó és az élő: halott voltam, de íme, élek örökkön-örökké, és nálam vannak a halál és a pokol kulcsai. Írd meg tehát mindazt, amit láttál, ami van, és ami ezek után történik majd, a hét csillag titkát, amelyet jobb kezemben láttál, és a hét arany gyertyatartót: a hét csillag a hét gyülekezet angyala, a hét gyertyatartó pedig a hét gyülekezet.
János látása Jézusról elképesztően monumentális. Lerajzolhatatlanul gyönyörű. Jézus a Mindenható, hatalmas, fenséges, szent Isten, aki állandóan az övéivel, a gyülekezeteivel van közösségben, aki mindent pontosan lát, és kijelenti nekünk, hogy elválasszon minket minden gonoszságtól. Erről szól a szájából kijövő kétélű éles kard képe, ami az Igét szimbolizálja.
Miért volt fontos ez a látomás az akkor élt keresztények számára, és miért fontos ma mindannyiunk számára? Domiciánusz császár kiirtotta mindazokat, akik nem őt istenítették. Őrült napok voltak azok, egy a Sátán által megszállt, őrült császár őrült napjai.
Jézus azt üzente: Ne félj az első haláltól! Én is átmentem rajta, és most itt vagyok veled teljes hatalommal. Én foglak kihozni a halálból. Csak ragaszkodj Hozzám. “Légy hű mindhalálig és neked adom az élet koronáját.” (Jelenések 2,9)
