2Thesszalonika 3:7-12
Magatok is tudjátok, hogyan kell minket követni, mert nem éltünk rendetlenül közöttetek, 8 ingyen kenyeret sem ettünk senkinél, hanem fáradsággal és vesződséggel éjjel-nappal dolgoztunk, hogy közületek senkinek se legyünk terhére. 9 Nem azért, mintha nem volna hozzá jogunk, hanem hogy önmagunkat követendő példaként állítsuk elétek. 10 Mert amikor nálatok voltunk, meghagytuk nektek, hogy ha valaki nem akar dolgozni, ne is egyék. 11 Mert halljuk, hogy némelyek rendetlenül élnek közöttetek, akik semmit sem dolgoznak, hanem haszontalanságokkal foglalkoznak. 12 Az ilyeneknek azonban elrendeljük, és intjük őket a mi Urunk Jézus Krisztusban, hogy csendesen munkálkodva a maguk kenyerét egyék.
2Mózes 20:8-11
8 Emlékezz meg a szombat napjáról, és szenteld meg! 9 Hat napon át munkálkodj, és végezd minden dolgodat. 10 De a hetedik nap az Úrnak, a te Istenednek szombatja. Semmi dolgot ne tégy azon, se te magad, se a fiad, se a leányod, se a szolgád, se a szolgálóleányod, se az állatod, se a jövevény, aki a kapuidon belül tartózkodik. 11 Mert hat nap alatt teremtette az Úr az eget és a földet, a tengert és mindent, ami azokban van, a hetedik napon pedig megnyugodott. Azért megáldotta és megszentelte az Úr a szombat napját.
A munka és a munkától való megpihenés. Nincs frusztrálóbb dolog a modern ember életében, mint a munka, pontosabban a munkához való hozzáállás. Ha nincs, ha van, ha túl sok, mind-mind frusztrál bennünket. Nem volt ez mindig így. Azt olvassuk ugyanis Mózes első könyvében, hogy a megteremtett ember első dolga a munka volt. A lélegzetvétellel együtt feladatot is kapott. Nem parancsot, hanem Teremtőjének óhaját: munkálkodj velem a teremtésben. Alkoss benne, műveld kedvedre, és őrizd a teremtés ékét, az Édent. Nem teher volt a munka, hanem értelmes cél, kedvteli foglalatosság, felelősséget adó közösségi élmény.
A Mózes által hozott törvényben már korlátozni kellett a munkát, mert az ember hajlamos lett kizsákmányolni önmagát, társait és a Földet is. A munkának van egy elengedhetetlen tartozéka is a pihenés. Kapcsolódik hozzá egy tiltás: a hetedik napon ne tedd! Helyette különítsd el azt a napot az ÚR számára, az Ő tiszteletére. Pihenj meg, mint ahogy Ő is megpihent!
Pálnak már másként kellett terelgetnie a gyülekezeti tagokat a munkához való viszonyukban. Többen megvetették a munkát és kitaláltak maguknak tevékenységeket, hogy azokkal üssék el az időt. Rendetlenül éltek, kikerültek az isteni rend alól és élősködtek a kenyérkeresőkön a gyülekezetben. Nem volt ez rendben így. Pál példát állít eléjük: önmagát. Egy apostolt, akinek bár lenne joga rá az isteni rendben, hogy mások tartsák el, mégis maga keresi meg a kenyerét. Elsőként szolgál és mellette még dolgozik is. Felszólítása nekünk is szól: Térj vissza az isteni rend alá, csendben, az ÚRnak tetszően, Vele és Benne munkálkodj és élvezd e közösségi élmény minden gyümölcsét, kenyerét!
