Megvetett és emberektől elhagyott volt, fájdalmak férfia és betegség ismerője!
Mint aki elől arcunkat elrejtjük, megvetett volt, és nem gondoltunk rá;
pedig a mi betegségeinket viselte, és a mi fájdalmainkat hordozta.
De mi azt gondoltuk, hogy Isten ostorozza, veri és kínozza,
jóllehet a mi bűneinkért kapott sebeket, a mi vétkeinkért törték össze.
Őt érte a büntetés, hogy nekünk békességünk legyen,
és az ő sebei árán gyógyultunk meg.
Mindnyájan, mint juhok, eltévelyedtünk, mindenki a maga útjára tért,
de az Úr őrá vetette mindnyájunk vétkét.
Az ószövetség legmegrendítőbb sorait, legnagyobb drámáját olvassuk ebben a híres próféciában. Isten az egyszülött Fiát, Jézust adta bűnért való áldozatként oda értünk, hogy ne minket büntessen halálra a bűneinkért, hanem helyettünk Őt, akiről azt mondta nyilvánosan: “Te vagy az én szeretett Fiam, benned gyönyörködöm” (Lukács 3,22). Ő vette fel és vitte a keresztre minden bűnünket és azok fájdalmát. Mi pedig teljesen vakok voltunk ennek a meglátására.
Sokan emiatt is kegyetlennek látják Istent. Ha még a Fiával is ezt teszi, akkor mi mit várhatunk Tőle? Hatalmas, szenvedélyes, megmentő, üdvözítő szeretetet. Ha Isten szeretetét a szívedbe engeded, akkor békesség is lesz benne és a lelked meggyógyul. Isten a mennyei Atyáddá válik, akire rábízhatod az egész életedet.
