A karmesternek: Dávidé. Az Úrhoz menekülök. Hogyan mondhatjátok nekem: Menekülj a hegyre, mint a madár?! Mert a bűnösök már feszítik az íjat, rátették a nyilat a húrra, hogy rálőjenek lesből a tiszta szívűekre. Ha az alapokat is lerombolják, mit tehet az igaz ember? Az Úr ott van szent templomában, az Úr, akinek trónja a mennyben van, lát a szemével, pillantása megvizsgálja az embereket. Az Úr megvizsgálja az igazat és a bűnöst, szívből gyűlöli azt, aki az erőszakot szereti. Hullasson a bűnösökre kénköves, tüzes parazsat, perzselő szél legyen osztályrészük! Bizony, igaz az Úr, igaz tetteket szeret; a becsületes emberek meglátják arcát.
Dávid tanácsadói nem láttak más lehetőséget Dávid számára, mint a hegyekbe való menekülést. Nyilvánvaló volt számukra, hogy ha ezt Dávid nem teszi meg, akkor Saul király vagy a saját fia, Absolon megöli. Az erkölcsi alapok megrendültek, és romba dőltek. Látszólag nem volt következménye a bűnösök gyilkosságainak. De Dávid túllátott ezen. A tanácsadók csak a körülményeket látták, és levonták belőle a logikus következtetést. De ez csak egy kis szelete a valóságnak. Dávid az Urat látta, aki szent és igaz, aki még a hajszálainkat is számon tartja (Máté 10,29). Ő a teljes valóság, a Vagyok.
Bármilyen körülmények között vagy, bármilyen félelmeid vannak és azok bármennyire reálisnak tűnnek, te az Úr kezében, az Ő szárnyainak oltalmában voltál, vagy és leszel mindörökké. Meglátod az arcát, és együtt laksz Vele (Jelenések 21,3).
