Teljes örömnek tartsátok, testvéreim, amikor különféle kísértésekbe estek, tudva, hogy hitetek próbája állhatatosságot eredményez. Az állhatatosság tökéletes cselekedetet jelent, hogy tökéletesek és hibátlanok legyetek, minden fogyatkozás nélkül. Ha pedig valakinek közületek nincsen bölcsessége, kérje Istentől, aki mindenkinek készségesen és szemrehányás nélkül adja, és megkapja. De kérje hittel, semmit sem kételkedve, mert aki kételkedik, hasonló a tenger habjához, amelyet a szél hajt és ide-oda hány. Mert ne vélje, hogy kaphat valamit az Úrtól az ilyen kétszívű és minden útjában állhatatlan ember.
Jakab arról ír, hogy az ÚRnak teljesen eltérő gondolata van a kísértésről, mint nekünk. Örüljünk a kísértésnek? De hát ez őrültség! – gondolhatjuk. Igen, ilyen közelről nézve az. De ha az ÚR szemével tudunk ránézni a helyzetünkre, rögtön megváltozik a kép. A kísértés rögtön a hit próbájává válik, és a megpróbált hit végül a tökéletességünket munkálja ki. Vajon mekkora ár a tökéletességünkért a kísértésben próba alá tett hit?! A hit, amit az ÚR munkál ki bennünk. A hit amit meggyőződéseink, bizalmunk felépítésének alapjain formál ki bennünk a mi Istenünk. De ha, az is tőle van, akkor mire a próba?! Azért, hogy mi tudjuk meg – mert Ő tudja –, hogy mennyire épült be a szívünkbe az ő drága ajándéka, a hit. Mert ha él az a hit, akkor a kísértésben győzve, bizony örömöt ad: a Győztes oldalán vagyunk, győzelmi koronával felékesítve.
