Tudom, hol van a lakóhelyed: ahol a Sátán trónja van, de ragaszkodsz a nevemhez, és nem tagadtad meg az én hitemet Antipász napjaiban sem, aki hű tanúm, akit megöltek nálatok, ahol a Sátán lakik.
A legdrágább Jézus számára az, ha ragaszkodunk hozzá, még az életünk árán is. Lehet, hogy nagy szellemi harcban vagy és úgy érzed, hogy sokkal kényelmesebb és nyugalmasabb lenne – Jézust megtagadva – alkalmazkodni a világhoz, de akkor hogyan tudnál Jézus szemébe nézni? Mi a jó döntés: meghasonlottan élni a viszonylagos kényelemben, nyugalomban, vagy ragaszkodni Jézushoz akár a fizikai életünk elvesztése árán is? Van értelme a meghasonlott életnek, Isten nélkül? Dávid válasza: “Mert szereteted az életnél is jobb, ajkam téged dicsőít. Ragaszkodik hozzád lelkem, jobboddal támogatsz engem.” (Zsoltárok 63,4 és 9)
A mi egyetlen logikus, jó válaszunk a teljes önátadás: Az életem már nem az enyém, hanem Jézusé, úgy dicsőíti meg magát benne, ahogy akarja.
