És jött egy másik angyal, megállt az oltárnál aranytömjénezőt tartva, és adatott annak sok tömjén, hogy minden szent imádságához tegye az aranyoltárra, amely a trón előtt volt. És felment a tömjén füstje a szentek imádságaival az angyal kezéből Isten elé.
A tömjén speciális gyanta, amely elégetve illatos füstöt áraszt magából. A Szentélyben a Szentek Szentjét takaró függöny előtt volt az illatáldozati oltár, amelyen mindig parázs izzott, és a papok tömjént szórtak rá illatáldozatként. Ez a jó illat behatolt a Szentek Szentjébe, Isten jelenlétébe. Ugyanezt látta János a mennyei Templomban is. Mindez a szentek imádságait jelképezte.
Isten előtt kedvesek, jó illatúak az imádságaink, ha engedjük, hogy a Szentlélek vezzesen minket akkor is, amikor imádkozunk. Gyönyörűséges számára, amikor azt látja, hogy az Ő szeretete és az Ő gondolatai vannak a szívünkben, és így imádkozunk egymásért, a családunkért, a környezetünkben lévő emberekért, vagy azokért, akik még nem hívták be Jézus Krisztust a szívükbe. Az igazi imádság az Isten szívében lévő akarat, hozzáállás átvétele, befogadása, az ezzel való azonosulás. Ahogy Jézus is tanította nekünk: “Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved. Jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is.” (Máté 6,9-10) Ezek a kérések mind arról szólnak, hogy legyen tele a szívünk a mi mennyei Atyánkkal. Ő először a mi szívünket szenteli meg, aztán kiárasztja a környezetünkre a szentségének jó illatát.
Keresd az imádságaidban mennyei Atyád szívét, gondolatait, hozzáállását, akaratát! Éld át a Jézussal való egységedet az imaéletedben is, hogy megújulhasson, kedves, jó illattá válhasson mennyei Atyánk előtt.
