Uram, hozzád emelem lelkemet! Istenem, benned bízom, ne szégyenüljek meg, ne örüljenek rajtam ellenségeim. Senki se szégyenüljön meg, aki benned bízik. Azok szégyenüljenek meg, akik ok nélkül elpártolnak tőled. Útjaidat, Uram, ismertesd meg velem, ösvényeidre taníts meg engem! Vezess igazságodban, és taníts engem, mert te vagy szabadító Istenem. Mindennap benned reménykedem. Emlékezzél meg, Uram, irgalmasságodról és kegyelmedről, mert azok öröktől fogva vannak. Ifjúságom vétkeiről és bűneimről ne emlékezz meg! Kegyelmed szerint emlékezzél meg rólam, a te jóvoltodért, Uram!
Dávid a legfontosabb tennivalóval kezdi a zsoltárát: “Uram, hozzád emelem lelkemet!” Miért olyan fontos ez? A 119. zsoltár 25. versében ezt olvashatjuk: “Lelkem a porhoz tapad, eleveníts meg beszéded szerint!” Önmagától mindannyiunk lelke a föld porához, vagyis a testünkhöz, az anyagi világhoz, a láthatóhoz, az illúziókhoz, hazugságokhoz tapad. Ebből a porból kell kiemelni a lelkünket ahhoz, hogy találkozzon Isten szellemével, lelkével, szívével. Mi nem test vagyunk, hanem Istenhez hasonlóan szellem, akinek van lelke és testben lakik. Tehát nem a test határoz meg minket, hanem a szellem, az Istenhez való hasonlóság az identitásunk lényege. Mi az Ő drága, szeretett gyermekei vagyunk. Ha a lelkedet Istenhez emeled, akkor tudod megélni az Istenhez való hasonlóságodat, az ő képére való teremtettségedet. Hogyan tudjuk Isten szívéhez emelni a lelkünket? Dávid három lépésre tanít minket: Emlékeztetem magam arra, hogy mennyei Apukám irgalmas és kegyelmes Isten most és mindörökké. A szíve tele van jósággal és szeretettel irántam. Ezért minden bűnömet bátran megvallhatom Neki, nem fog csökkenni az irántam való szenvedélyes szeretete. Benne bízom, teljesen rábízom magam életem minden területén. “Mindennap benned reménykedem.” Teljesen átadom, alárendelem magamat Neki. Nem a saját útjaimon, hanem az Ő útjain akarok járni, az Ő útjait akarom a szívembe vésni. “Útjaidat, Uram, ismertesd meg velem, ösvényeidre taníts meg engem! Vezess igazságodban, és taníts engem, mert te vagy szabadító Istenem.” Menj végig ezen a három ponton, emeld fel a lelkedet a téged szenvedélyesen szerető Mennyei Apukádhoz, és boldog leszel.
