Zsolt 118,27-29
Az ÚR az Isten, ő adott nekünk világosságot. Kötelekkel kössétek az ünnepi áldozatot az oltár szarvaihoz! Istenem vagy, hálát adok neked, Istenem, magasztallak téged! Adjatok hálát az ÚRnak, mert jó, mert örökké tart szeretete!
“Akkor válik az áldás maradandó áldássá, ha utána az életünknek mélységesebb odaáldozása következik Isten számára. Azt, hogy az Úr már megvilágosított téged, úgy bizonyíthatod be, ha megengeded Neki, hogy mint áldozatot, szorosabban köthessen az oltárhoz. Szilárdabb lesz az elhatározásod, hogy az áldozathoz vezető utat, az önfeláldozó életet választottad magad számára. Ha ezzel az elhatározással térsz vissza a mindennapi életbe, akkor nyugodt lehetsz afelől, hogy azok az áldások, amelyekben részesültél nem mennek veszendőbe, ellenkezőleg, a majd felmerülő nehézségeid az áldásaidat megsokasítják, és azok a dolgok, amelyekről azt hiszed, hogy akadályoznak a Bárány útján való haladásodban, olyan kötelekké válnak, amelyek téged, mint egész áldozatot csak jobban az oltárhoz kötöznek.” (Georg Steinberger)
