Mert én nemsokára feláldoztatom, és elérkezett az én elköltözésem ideje. Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam, végül eltétetett nekem az igazság koronája, amelyet megad nekem az Úr, az igaz bíró azon a napon; de nemcsak nekem, hanem mindazoknak is, akik várva várják az ő megjelenését.
Milyen fantasztikus az a perspektíva, amellyel várta Pál apostol a kivégzését. Ő Istennek szentelt áldozat, de nem hal meg, hiszen az egyszer már megtörtént a damaszkuszi úton, csak elköltözik. Most egy életösszegzést ír le egy fél mondatban: Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam,…
Nem arra tekint, hogy mennyit szolgált, hány gyülekezetet alapított. A sportolók képét használja. Neki az a legfontosabb, hogy győzött, és meg fogja kapni a győzteseknek járó koszorút, ami az igazság koronája. Mi volt szerinte a “csúcsteljesítménye”? A hit megtartása. Vagyis az igaz meggyőződések, a gyermeki bizalom, a Jézustól való teljes függés, a Neki való engedelmesség, hálaadás és dicsőítés, imádat megtartása.
A legdrágább ajándékunk Jézus, és csak a hit köt minket össze Vele. Ha mi is elmondhatjuk életünk végén, hogy a hitet megtartottuk, akkor Jézust, a legdrágább ajándékunkat tartottuk meg, és megkapjuk mi is a győzteseknek járó koszorút.
