Mikor a hetvenkét tanítvány visszatért, örömmel mondta: Uram, a te nevedre még az ördögök is engedelmeskednek nekünk! Ő pedig ezt mondta nekik: Láttam a Sátánt villámként leesni az égből. Íme, hatalmat adtam nektek, hogy kígyókon, skorpiókon tapodjatok, és az ellenség minden erején; és semmi nem árthat nektek. De ne annak örüljetek, hogy a lelkek engedelmeskednek nektek, inkább annak örüljetek, hogy a nevetek fel van írva a mennyben.
Abban az órában így ujjongott Jézus a Szentlélek által: Magasztallak, Atyám, menny és föld Ura, mert elrejtetted ezeket a bölcsek és értelmesek elől, és felfedted az egyszerű embereknek. Igen, Atyám, mert így láttad jónak. Mindent nekem adott át az én Atyám, és senki sem tudja, hogy ki a Fiú, csak az Atya, és hogy ki az Atya, csak a Fiú, és az, akinek a Fiú akarja kijelenteni. Tanítványaihoz fordult, és nekik külön ezt mondta: Boldog az a szem, amely látja, amit ti láttok. Mert mondom nektek: sok próféta és király szerette volna látni azt, amit ti láttok, de nem látták, és hallani azt, amit ti hallotok, de nem hallották.
Óriási eredménye volt Izráelben a hetvenkét tanítvány kiküldésének. A tanítványok örömmel teli beszámolója Jézust is ujjongásra indította a Szentlélek által. Hiszen pontosan erre készítette fel a tanítványait már hosszú hónapok óta. Az Atyától kapott hatalmát átadta a tanítványainak, hogy félelem nélkül, határozottan szálljanak szembe a gonosz erőkkel, démonokkal, és legyőzzék őket.
A legnagyobb kincs számunkra mégsem Jézus hatalma, hanem az üdvösség, az örök élet, vagyis Jézus személye. Ugyanakkor az is hatalmas boldogság, ha Jézustól vezettetve, az Ő hatalmával építjük az országát, hirdetjük az evangéliumot, és látjuk azt, ahogy Isten megdicsőíti magát általunk.
(B.L.)
