Testvéreim, legyetek tehát hosszútűrők az Úr eljöveteléig. Íme, a földműves várja a föld drága gyümölcsét, türelmesen várja, amíg az korai és késői esőt kap. Legyetek ti is hosszútűrők, és erősítsétek meg szíveteket, mert az Úr eljövetele közel van. Ne sóhajtozzatok egymás ellen, testvéreim, hogy el ne ítéltessetek! Íme, a Bíró az ajtó előtt áll. A szenvedésben és hosszútűrésben vegyetek példát, testvéreim, a prófétáktól, akik az Úr nevében szóltak. Íme, boldognak mondjuk a tűrni tudókat. Jób hosszútűréséről hallottatok, és az Úrtól való végét láttátok, hogy az Úr igen irgalmas és könyörületes.
Hosszútűrés. Ez a központi kérdése a mai igerészünknek. Az ember nem nagyon szeret tűrni, nem nagyon szeret várni, nem nagyon szereti visszafogni, megtartóztatni magát. Jakab mégis erről beszél, sőt felszólít erre bennünket. Nélkülözőkhöz szól ez a pár mondat, azokhoz, akik már mennének Urukhoz, akik nélkülözik az Ő megtapintható jelenlétét az életükben, akik ebben és más szükségekben élnek. Várakoznak, de fájdalmas ez a várakozás. Úgy várakozunk, mint a földműves – az ÚR, aki várja a korai esőt a földjére – ami az Egyház. A korai eső nem más, mint a mag elvetése utáni eső. Az az élő víz, ami szárba szökteti a magot, ami életre kelti az alvó, a szunnyadó magot, a belsejében lévő, az életre való életcsírát. Először erre várunk az Úrral együtt. Ennek is megvan a rendelt ideje. Az embertásaink, az egyház ébredésének, gyülekezetek szárba-szökkenésének. És van egy másik várakozása is a földművesnek. Amikor várja a föld gyümölcsét. Dolgozik, áldoz, tűr érte és hosszan várja azt. És várja a késői esőt is. Azt az esőt, ami az aratás előtti eső. Ami újra a magnak szól, de már nem az eredeti, a feláldozott magnak, hanem az abból kikelt és termésre fordult, megtermett magoknak. A százannyinak. Hogy meglegyen annak zamata, élő víz tartalma, hogy jó legyen az a termés, értékes termés legyen.
Aztán már az aratásra vár, várunk csak. Szétnézve a mező felett, az aratásra váró termés felett, arra várunk az Úrral, hogy megkezdődhessen az aratás, a minden jónak kezdete, a föld termése ünnepének kezdete…
A hosszútűrésben remény van. Remény, hogy megterem az a gyümölcs, hogy sikeres lesz az az aratás, hogy eljön majd az ünnep ideje, hogy nem volt hiábavaló a munka, a várakozás.
A hosszútűrés szívében öröm van, örömön alapul. A mi hosszútűrésünk alapja az a biztos, sziklaszilárd öröm, hogy találkozunk Megváltó Urunkkal. Ha ez az öröm felerősödik bennünk, akkor értjük meg, mit jelent a szívünkre hulló késői eső, hogy az Úr eljövetele közel van.
