Amikor mindent elvégeztek az Úr törvénye szerint, visszatértek Galileába, az ő városukba, Názáretbe. A kisgyermek pedig növekedett és erősödött lélekben, teljesedve bölcsességgel, és Isten kegyelme volt rajta.
A gyermek Jézust a szülei körülmetéltették és bemutatták a jeruzsálemi templomban az ÚR előtt. Mindent a mózesi törvények szerint tettek, áldoztak, ajánlottak fel. Jézust is, mint elsőszülöttet az Úrnak szentelték.
Jézus gyermekévei Galileában teltek el. Galilea egy elkülönült országrész volt sok tekintetben, hiszen külön nyelvjárása volt, ami jelentősen eltért a jeruzsálemi beszédtől. Valamint földrajzilag is elkülönült az országrészek (Judea, Perea, Galilea) közé beékelődő Samária miatt, ahova nem szívesen lépett be az akkori zsidóság. itt, a pogányok Galileájában lett Jézus szülővárosa Názáret. Bár sejthetjük, hogy nem volt ez a hely ideális – kóser – környezet egy gyermeket nevelő zsidó család számára, mégis Jézus szerette a szülőföldjét. Szerette, de nem lett világiasságának áldozata. Nem vett erőt felette a környezete. Sőt azt olvassuk, hogy e hely is alkalmas volt arra, hogy erősödjön, növekedjen Lélekben. Azaz Isten szerinti akaratban, gondolkodásban, érzelmi életben erősödött meg. Isten szíve szerint növekedett még egy közel sem ideális helyen is. Még két fontos dolgot említ a Szentírás: a bölcsességet és Isten kegyelmét. Jézus Krisztus már gyermek fejjel szívta magába az Isten bölcsességét és szeretetét, kegyelmét. Mindezek megnyugodtak rajta, ezekben járt naponta.
Mennyi időt tékozoltunk el a növekedésünkből, amikor nem Istennel jártunk!? Mennyire hiányoznak azok az évtizedek az életünkből, a bölcsességünkből, a kegyelemben, a szeretetben járásunkból!? De hiszem, hogy ha kérjük és odafordulunk Istenünkhöz, Ő kipótolja azokat az éveket. Ne vesztegess el több időt, fordulj Hozzá, még ma!
