Azért beszélek nekik példázatokban, mert látván nem látnak, és hallván nem hallanak, és nem értenek, és beteljesedik rajtuk Ézsaiás jövendölése: „Hallván halljatok, de ne értsetek, látván lássatok, de ne ismerjetek! Mert megkövéredett e nép szíve, fülükkel nehezen hallanak, szemüket behunyták, hogy szemükkel ne lássanak, fülükkel ne halljanak, szívükkel ne értsenek, hogy meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam őket.”
Jézus a legfájdalmasabb mondatait mondja el Ézsaiás prófétát idézve. A legnagyobb baj az volt, hogy ez csak neki fájt. Az őt hallgató emberekről egy félelmetes látleletet ad a tanítványainak: “megkövéredett e nép szíve, fülükkel nehezen hallanak, szemüket behunyták, hogy szemükkel ne lássanak, fülükkel ne halljanak, szívükkel ne értsenek, hogy meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam őket”. Mit jelent a szív megkövéredése? Már nem tud izgalomba hozni Isten szíve, az ő gondolatai. Már nem vágyom a Vele való közösségre, az Ő megértésére. Független akarok lenni Tőle. Ehhez ragaszkodom egyre inkább, nem akarok ebből meggyógyulni, nem akarok megtérni, azaz nem akarom a gondolkodásomat az Isten szívéből jövő gondolatokhoz igazítani.
Egyikünk sincs védett állapotban ettől a hozzáállástól. Ugyanis a lelkünkben lévő “hústest”, a bennünk lakó bűn székhelye (Róma 7,17) pontosan erre akar rávenni minket. Egy nagy harc van bennünk: a Szentlélek harcol a “hústest” ellen (Galata 5,16), és a harc ott dől el, hogy Istent szereted-e jobban, vagy magadat, Istent akarod megdicsőíteni az életeddel, vagy magadat.
