Hálát adok Krisztus Jézusnak, a mi Urunknak, aki megerősített engem, mert megbízhatónak tartott, amikor szolgálatra rendelt. Jóllehet előbb őt káromló, az övéit üldöző és erőszakos ember voltam, mégis irgalmat nyertem, mert hitetlenségemben tudatlanul cselekedtem. De bőségesen kiáradt rám a mi Urunk kegyelme a Krisztus Jézusban való hittel és szeretettel. Igaz az a beszéd, és teljes elfogadásra méltó, hogy Krisztus Jézus azért jött el a világba, hogy a bűnösöket üdvözítse, akik közül az elsőén vagyok. De azért könyörült rajtam, hogy Jézus Krisztus elsősorban énrajtam mutassa meg végtelen türelmét példaként azoknak, akik majd hisznek benne, és így az örök életre jutnak. Az örökkévalóság királyának pedig, a halhatatlan, láthatatlan, egyetlen Istennek tisztelet és dicsőség örökkön-örökké. Ámen.
Ha a kegyelem egy Jézust gyűlölő,
a követőit üldöző, gyilkoló,
elképesztően önelégült,
a származására és az iskoláira büszke,
a saját vallásos teljesítményére mindent felépítő,
nagyratörő
emberből a kereszténység legnagyobb munkát elvégző, alázatos, a szenvedést vállaló, az evangéliumot a legjobban megértő, zsidóként a pogányok felé szeretetteljes hívást kezdeményező, Isten szívébe belelátó apostolát tudta formálni, akkor mit gondolsz, hogy a te életedben mire képes ugyanez a kegyelem? Mit gondolsz, hogy mennyire van tele Isten szíve ezzel a kegyelemmel mindannyiunk felé? Méltó-e Isten arra, hogy leboruljunk előtte, és imádjuk Őt ezért a hatalmas kegyelemért? Méltó-e Isten arra, hogy a teljes szívünket, mindenünket odaadjuk Neki? Méltó-e Isten arra, hogy az legyen az életünk egyetlen célja, hogy Őt megdicsőítsük azáltal, hogy teljesen alávetjük magunkat ennek a kegyelemnek, és hagyjuk, hogy Jézus Krisztus Szent Szelleme szétáradjon bennünk, és kiáradjon belőlünk az Ő dicsőségére?
