Történt pedig, hogy amikor az egész nép megkeresztelkedett, és Jézus is megkereszteltetett és imádkozott, megnyílt az ég, és leszállt rá a Szentlélek galambhoz hasonló testi alakban, és hang hallatszott a mennyből: Te vagy az én szeretett Fiam, benned gyönyörködöm!
Sokan mentek keresztelő Jánoshoz a Jordánban megkeresztelkedni. Az eredeti jelentése e szónak alámerülni, a vízzel elboríttatni, bemerítés által megtisztulni. Egy életmegváltoztató aktus ez, ahol elismerem vétkeimet, Isten színe előtt kiterítem azokat, és az Ő tisztára mosó, minden bűnt elvevő hatalmában és kegyelmében bízom. Csodálatos olvasni az igében, hogy az egész népben megvolt ez a bűntől szabadulni vágyó akarat.
Meglepő azonban, hogy Jézus is beáll a bűnösök sorába. A bűntelen, a tiszta sorban áll Jánosnál a bemerítkezésre. De hát neki nem volt rá szüksége! – merül fel bennünk a jogos gondolat. Akkor miért ment el Jézus a Jordánhoz? Sajnos Lukács rendkívül szűkszavú e tudósításában, így más forrásból kell értelmeznünk a történteket. Máté szerint János nagyon meglepődött, amikor Jézus eléje állt. Szinte szemmel láthatólag előttünk játszódik le az esemény, ahogy nem a bűnösök sorában álló kezdi el sorolni vétkeit, hanem az Igazzal, annak tisztaságával szembesülő János ajkai nyílnak meg Jézus előtt: „Nekem kell általad megtisztulnom”. Jézus tisztaságában, még a legszentebb is tisztátalannak érzi magát.
Lehet-e más Jézus cselekedete mögött, mint a bűnös emberrel való teljes azonosulás? Száz százalékig ember, mondták róla a reformátorok. E tette éppen erről tanúskodik. A bűntelen bűnné vált. Ez az első lépése Jézusnak ezen az úton. Hatalmas lépés. Mérföldkő. A Jordán nevének jelentése is beszédes: alászállani, süllyedni. Hol máshol tehette volna meg ezt a gyönyörű aktust az Isten Fia, ha nem ebben a folyóban. A Jordánban, János – az útkészítő – keze által “töltött be minden igazságot” (Máté 3,15), eggyé válva velünk bűnös emberekkel, hogy végül “mi Isten igazsága legyünk őbenne” (2Korinthus 5,21).
