1 Tiberius császár uralkodásának tizenötödik esztendejében, amikor Júdeában Poncius Pilátus volt a helytartó, Galilea negyedes fejedelme Heródes, Iturea és Trakhónitisz tartományának negyedes fejedelme pedig testvére, Fülöp, Abiléné negyedes fejedelme meg Lüszániász volt, 2 Annás és Kajafás főpapsága alatt szólt az Úr Jánoshoz, Zakariás fiához a pusztában. 3 Ő pedig bejárta a Jordán egész vidékét, és hirdette a megtérés keresztségét a bűnök bocsánatára, 4 ahogy meg van írva Ézsaiás próféta beszédeinek könyvében: Kiáltónak szava a pusztában: készítsétek az Úr útját, tegyétek egyenessé ösvényeit! 5 Minden völgyet töltsetek fel, minden hegyet és halmot simítsatok el, a görbe legyen egyenessé és a göröngyös simává. 6 És mindenki meglátja az Isten szabadítását. 

Megvan az éve, napja, pillanata, amikor az ÚR szól az övéihez. Semmihez sem hasonlítható pillanat ez. Tudjuk, hogy az ÚR szól és ez hatalmas nyomatékot ad azoknak a szavaknak amelyek hozzánk szólnak. De az ÚR szava nem csak lelket ápolni, szellemet felfrissíteni jön. Feladata, munkája is van, nem tér a küldőjéhez vissza üresen, hanem elvégzi célját (Ézs 55:11), mozgásba jön és mozgásba hoz. Elindít, felindít, megmozdít, megrenget, hogyan is maradhatna bárki is tétlen akihez küldték. János is mozdul. Mozdul a pusztából, az ÚR lábához telepedett csendes mozdulatlanságból, a felkészülés éveinek tétlenségből, az elzárt életéből, a természet tágas-kietlen, zord börtönéből. Elindul több ezer kilométeres útjára, a Jordán egész vidékére,  más fajta kietlen helyekre, az emberi szívek kietlen pusztáiba. Száját szólásra, kiáltásra nyitja és kihirdeti az ÚR rendeléseit. Szavára völgyek, halmok rendülnek meg, szívek készülnek fel Szabadságuk fogadására.   

Hol tartasz a küldetésedben? Oda telepedtél már az ÚR lábához? Felkészültél már? Várod az ÚR téged megindító szavát? A hozzád szóló szavát őrzöd, forgatod a szívedben? Ha pedig már megindultál, akkor pedig nyisd ki a szemed, mert a mindenkiben te is benne vagy! Ott vagy a mindenkiben, aki  meglátja a halmok megrendülését, az Isten szabadítását.