Mert Isten üdvözítő kegyelme megjelent minden embernek, s ez arra tanít minket, hogy megtagadva az istentelenséget és a világi kívánságokat, mértékletesen, igazságosan és istenfélően éljünk a jelenvaló világon, várva áldott reménységünket és a mi nagy Istenünk és üdvözítő Jézus Krisztusunk dicsőségének megjelenését, aki önmagát adta értünk, hogy megváltson minket minden gonoszságtól, és hogy önmaga számára megtisztítsa saját népét, hogy jó cselekedetekre igyekezzen.
Istenünk kegyelme megjelent. Istenünk kegyelme üdvözít. Hogyan ölthetett testet egy jogi fogalom, kifejezés? Csakis úgy, hogy ha több, mint fogalom, ha több, mint emberi elképzelés. Megjelent, meglátható, minden emberre vonatkozó, mindenkihez közeljövő. Talán fel sem kell tenni a kérdést, mert tudható, hogy Istenünk üdvözítésre képes kegyelme, szeretete nem más, mint Jézus Krisztus, a Megváltó.
Mire indít bennünket az Ő megjelenése? Hogy megtagadjuk régi világi valónkat, régi énünket, az óembert, akik valaha voltunk, és megéljük új életünket. Azt az életet, ami igazságban, mértékletességben, Isten szíve szerinti jellemben jár. És várakozásban.
Reméli, várja a találkozást, Istenének dicsőséges megjelenését. De kicsoda ez az Isten?
A mi nagy Istenünk, Üdvözítő Jézus Krisztusunk, aki önmagát adta értünk.
És kik vagyunk mi az Ő szemében? A megváltottjai vagyunk, akiket megtisztított minden gonoszságtól önmaga számára. Azaz Igaz Népe vagyunk. Krisztus népe vagyunk, akik új életben, Benne bízva, az Ő jó cselekedeteiben járunk. Nélküle semmik, Vele pedig minden.
(Fotó: Dajka Viktória)
