A kisgyermek pedig növekedett és erősödött lélekben, teljesedve bölcsességgel, és Isten kegyelme volt rajta. Szülei pedig évente feljártak Jeruzsálembe a húsvét ünnepére. Amikor tizenkét éves lett, fölmentek Jeruzsálembe az ünnep szokása szerint. Az ünnepnapok elteltével, amikor hazafelé indultak, a gyermek Jézus visszamaradt Jeruzsálemben, de ezt nem tudták a szülei. Azt gondolták, hogy az úti társaságban van. Egynapi járóföldet tettek meg, és csak akkor kezdték keresni a rokonok és az ismerősök között. Amikor nem találták, visszatértek Jeruzsálembe, hogy ott keressék. Harmadnapra meg is találták a templomban, amint a tanítómesterek körében ült, őket hallgatva és kérdezgetve. Akik őt hallották, mind álmélkodtak értelmén és feleletein. Amikor szülei meglátták, megdöbbentek, az anyja pedig azt kérdezte: Fiam, miért tetted ezt velünk? Íme, apád és én aggódva kerestünk téged. Ő pedig azt mondta nekik: Miért kerestetek engem? Hát nem tudjátok, hogy nekem az én Atyám dolgaival kell foglalkoznom? De ők nem értették ezt a beszédet, amit nekik mondott. Aztán velük tartott, visszament Názáretbe, és engedelmeskedett nekik. Anyja pedig szívében tartotta mindezeket a beszédeket. Jézus pedig gyarapodott bölcsességben, testének állapotában és az Isten és az emberek előtt való kedvességben.
Árvaként születünk erre a világra, távol mennyei Atyánktól. Édesapánk és édesanyánk felnevelnek bennünket a legjobb tudásuk és lehetőségük szerint. Néha meglátjuk véges erejüket, fogyatkozásaikat és lehetőségeik szűkösségét is. Érettségünk és bölcsességünk útja ez. A Fiúval sem történt ez másként, de bizonyosan korán végighaladt az érettség lépcsőfokain. Kisgyermekként teljesedett bölcsességgel, erősödött lélekben, mennyei Atyja kegyelme volt rajta. A fiatal Jézus életéről olvasva szembeötlenek lelki növekedésének csodálatos magasságai. Láthatjuk, milyen tizenévessé nő fel, milyen férfivá cseperedik az, aki Istentől tanított volt már gyermekkorától. Ennek jele a békesség (Ézsaiás 54), az ismeret, a bölcsesség és az igazság is. Milyen mély az az ismeret, amelynek a kérdései és válaszai is álmélkodást idéznek elő? Milyen éhes az a bölcsesség, amely folyton az Atya lábához telepedne és kutatja az Ő szívét? Milyen erős és vonzó az az igazság, amely a puszta létével tanít és vonz magához másokat? Milyen tiszta az az alázat, amely a tekintélyt gyermeki természetességgel fogadja el maga fölött?
Új életünk felragyogásának pillanatától kezdve megvan a lehetőségünk a lelkünk növekedésére és erősödésére. Vajon helyesen élünk-e vele? Hatalmas lehetőséget kaptunk a gyarapodásra a bölcsességben, és az Isten és az emberek előtt való kedvességben. Telepedj oda mennyei Atyád lábához és hagyd, hogy jézusi jellemet, életet formáljon ki benned! Ígéreted van rá és biztos lehetsz benne, hogy Ő meg is cselekszi.
