Vakmerően beszéltetek ellenem – mondja az Úr. Ezt kérdezitek: Mit beszéltünk ellened? Azt mondtátok: Hiábavaló az Istennek szolgálni, mi haszna, hogy teljesítettük, amit elrendelt, és hogy gyászban jártunk a Seregek Ura előtt? Inkább a kevélyeket tartjuk boldogoknak, hiszen a gonosztevők gyarapodnak, kísértik az Istent, mégis megmenekülnek.
Amikor erről beszélgettek egymás között azok, akik félik az Urat, az Úr figyelt, és meghallotta. És beírták egy könyvbe az Úr előtt emlékezetül azokat, akik őt félik és megbecsülik nevét. Az én tulajdonommá lesznek – mondja a Seregek Ura – azon a napon, amelyet elhozok. Könyörületes leszek hozzájuk, amilyen könyörületes az ember a fiához, aki tiszteli őt. Akkor ismét látni fogjátok, hogy különbség van az igaz és a bűnös között, az Isten tisztelői és az őt nem tisztelők között.
Eljön az a nap, amely olyan lesz, mint az izzó kemence. Olyan lesz minden kevély és minden gonosztevő, mint a pelyva, és elégeti őket az az eljövendő nap – mondja a Seregek Ura –, nem marad sem gyökerük, sem águk. De fölragyog majd az igazság napja számotokra, akik nevemet félitek, és sugarai gyógyulást hoznak. Úgy ugrándoztok majd, mint a hizlalóból kiszabadult borjak. Úgy széttapossátok a gonoszokat, hogy porrá lesznek talpatok alatt azon a napon, amelyet elhozok! – mondja a Seregek Ura.
Sajnos nem kevesen jutnak el arra a megállapításra, hogy hiábavaló, értelmetlen dolog Istent szolgálni, semmi haszna sincs az engedelmességnek, sőt kifejezetten a kárunkra volt az elmúlt 10-20 évben. A többiek, az Istentől szabad emberek sokkal többre vitték, sokkal boldogabbak, sokkal jobban élnek. Akiket megfertőzött ez a gondolkozás, azok vesztesnek érzik magukat, szomorúak, lehangoltak, és eljutnak arra a következtetésre, hogy nem érdemes Istennel járni. Valóban arról szólna az Istennel való járás, hogy áldottak, boldogok, sikeresek leszünk, vagy legalább mi is elérjük az átlagos boldogságot? Jézus kijózanít bennünket ebből a kábulatból: “Ezeket azért mondom nektek, hogy békességetek legyen énbennem. A világon nyomorúságotok van, de bízzatok: én legyőztem a világot.” (János 16,33)
Isten látja a szíved mélyén lévő gondolatokat és motivációkat. Mi hajt téged? A boldogság iránti vágyad, vagy Isten személyének szeretete és a hozzá való hűség? Te vagy a fontos, vagy ő a fontos számodra? Várod-e az igazság napjának felragyogását vagy ebben a jelenvaló gonosz világban próbálod a boldogság optimumát összelapátolni valahogyan? Hiszel-e az Isten szívéből jövő szavaknak vagy a tapasztalataidból vezeted le az igazságodat?
