És az angyal így szólt: Ne féljetek, mert íme, nagy örömet hirdetek nektek, amely az egész nép öröme lesz, mert Dávid városában ma megszületett nektek az Üdvözítő, aki az Úr Krisztus. Ez pedig a jel számotokra: találtok egy kisgyermeket bepólyálva feküdni a jászolban. […]
És íme, volt Jeruzsálemben egy Simeon nevű igaz és istenfélő ember, aki várta az Izráel vigasztalását, és a Szentlélek volt rajta. Ő azt a kijelentést nyerte a Szentlélektől, hogy addig nem hal meg, amíg meg nem látja az Úr Krisztusát. A Lélek indításából éppen akkor ment a templomba, amikor a gyermek Jézust szülei bevitték, hogy a törvény előírásainak eleget tegyenek. Karjaiba vette őt, és ezekkel a szavakkal áldotta Istent: Most bocsátod el, Uram, a te szolgádat a te beszéded szerint békességben, mert szemeim látták a te üdvösségedet, amelyet minden nép szeme láttára készítettél, világosságul a pogányok megvilágosítására és népednek, Izráelnek dicsőségére. […]
Íme, ő sokak elesésére és feltámadására rendeltetett Izráelben, és jelül, amelynek ellene mondanak.
Számos csoda történik az evangéliumokban, elképesztő dolgok. De ha tüzetesebben megvizsgáljuk a fenti igerészt, felfedezhetjük, hogy megtörténik a csoda a pásztorokkal is. Azokkal az egyszerű emberekkel, akik csak ott a szívük mélyén várják a jelet, az ÚR szabadításáról. Mert az Úrnak rájuk is gondja van, azokra, akik bár a periférián élnek a társadalmukban, de a szívek vizsgálója nem arra tekint, hanem a lelkük állapotára. Jelre várnak és jelet kapnak. De figyeljük csak meg, nem az angyali jelenés a jel, nem a mennyei seregek sokasága, hanem egy bepólyált kisgyermek a jászolban. Micsoda jel! Istenünk alázatos megjelenésének a jele, a közöttük vagyok jele, a népemmel lakozom jele, a bennük élek jele.
És van még egy jel a történetünkben. Simeon, az igaz és istenfélő férfiú jele. Egy olyan hívő ember által kijelentett jel, aki komolyan vette Istenének szavait, ragaszkodott az Ő kijelentéseihez és rendíthetetlenül várta azok beteljesülését. Isten szívének titkait kereste és jutalma sem maradt el: a Szentlélek volt rajta. És e Lélek indítja őt, hogy találkozzon és karjaiba foghassa a csöpp gyermeket, és e Lélek ragadja meg őt és nyitja próféciára ajkait.
Simeon is egy jelről beszél. Igazából magáról a Jelről. Isten fiáról, az Ő küldetéséről. Arról a Jelről, aki Isten akaratát és szándékait jelenti meg az Ő népének. A messiási kor eljövetelének jeléről. Arról a Jelről, akinek majd ellene mondanak, Aki sokak eléréséért jött, de sokan elutasították. Simeon kilépett és a Jelre mutatott. Felemelte, hogy minden szem rászegeződjön. Ma sincs más feladatunk.
