Ne gyalázzátok egymást, testvéreim. Aki gyalázza vagy elítéli testvérét, az a törvényt gyalázza, és a törvényt ítéli el. Ha pedig a törvényt ítéled el, nem megtartója, hanem bírája vagy a törvénynek. Egy törvényhozó és ítélőbíró van, aki megmenthet és elveszthet. De ki vagy te, hogy elítéled a felebarátodat?
Az Újszövetség szenteknek hívja az Istenben hívők elkülönített népét. Istennek elkülönített, szent. Tudtad, hogy szent vagy? Ha nem tartottad érvényesnek ezt a szót magadra, akkor meg is van az egyik oka, hogy miért nem élsz szent életet. Jakab is a szentekhez szól a fenti versekben, de semmi szentségest nem talál a viselkedésükben. De ha bátrabban belenézünk az ige által tartott tükörbe, rádöbbenhetünk, hogy e versek nekünk is szólnak. De hát én csak pletykálkodtam…, mentegetnénk magunkat, de az ige súlyos ítéletet mond felettünk: magát a törvényt gyalázzuk, ha nem szellem szerint tekintünk a testvéreinkre. Mert a dolgunk nem lerántani, hanem az Úrhoz emelni őket. A szívbeli alázat megtermi ezt a gyümölcsöt: tudja, hogy hatalom és törvény alá vettetett, ugyanakkor életet adni, mosolyt fakasztani, szabadságot szülni – mindazt, amire csak egy testvérnek szüksége lehet –, csak a kegyelem képes. Így hát, aki felismeri, hogy testvér, a testvérszeretet mellett dönt, és ezzel magát a megszentelt életet éli meg és éli a testvére elé. Nincs annál csodálatosabb, ha átéljük, hogy betöltöttük a törvényt, jellemünk Isten szíve szerint változott.
