A szárdiszi gyülekezet angyalának írd meg: ezt mondja az, akinél az Isten hét lelke és a hét csillag van: Tudok cselekedeteidről, hogy az a neved, hogy élsz, pedig halott vagy. Ébredj fel, és erősítsd meg a többieket, akik halófélben vannak, mert nem találtam cselekedeteidet teljesnek az én Istenem előtt. Emlékezzél tehát vissza, hogyan kaptad és hallottad: tartsd meg azt, és térj meg! Ha tehát nem ébredsz fel, eljövök, mint a tolvaj, és nem tudod, melyik órában jövök el hozzád. De vannak nálad néhányan Szárdiszban, akik nem szennyezték be a ruhájukat, és fehér ruhában fognak járni velem együtt, mert méltók rá. Aki győz, azt öltöztetik fehér ruhába, annak a nevét nem törlöm ki az élet könyvéből, hanem vallást teszek nevéről az én Atyám előtt és angyalai előtt. Akinek van füle, hallja meg, amit a Lélek mond a gyülekezeteknek!
A szárdiszi gyülekezet fő problémája a hiedelemrendszerük (amit hitnek neveztek) és a cselekedetek közötti szinkron hiánya volt. Az Istentől jövő élő hit mindig magával hozza a krisztusi cselekedeteket. Elválaszthatatlan tőlük. Azok a hitvallásban elmondott meggyőződések, amelyek nem határozzák meg a hétköznapi életünket, döntéseinket és tetteinket, hamis illúziók, amelyekkel becsapjuk magunkat életünk legfontosabb kérdéseiben.
Krisztus megközelítése gyakorlatiasabb: Ki tudok-e ragyogni belőled a társaid felé irányuló önzetlen, áldozatkész szeretettel? Vajon tudom-e bátorítani, felemelni, vigasztalni az elcsüggedteket a te figyelmes hallgatásoddal és meleg szavaiddal? Meg tudom-e dicsőíteni magamat benned úgy, hogy ha rólad gondolkoznak a társaid, akkor én jussak eszükbe, és engem dicsőítsenek?
A fehér ruha szimbólum, a szentek igaz cselekedeteit jelenti, ez a mi szépségünk ( Jelenések 19,8). Ha beszennyeztük az önzésünkkel, énközpontúságunkkal, akkor megmoshatjuk, megfehéríthetjük a Bárány vérében (Jelenések 7,14), és újból ragyoghat, hogy mindenki láthassa, hogy Krisztussal lettünk eggyé, Vele járjuk végig a földi utunkat.
