13 Szenved valaki közöttetek? Imádkozzék! Öröme van valakinek? Dicséretet énekeljen! 14 Beteg valaki közöttetek? Hívja magához a gyülekezet véneit, és imádkozzanak érte, és kenjék meg olajjal az Úr nevében. 15 És a hitből fakadó imádság megtartja a beteget, és az Úr felsegíti őt. És ha bűnöket követett is el, bocsánatot nyer. 16 Valljátok meg bűneiteket egymásnak, és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok. Az igaz buzgó könyörgésének nagy ereje van. 17 Illés ember volt, hozzánk hasonló természettel, és amikor buzgó imádsággal kérte, hogy ne legyen eső, nem volt eső a földön három esztendeig és hat hónapig. 18 Aztán ismét imádkozott, és az ég esőt adott, és a föld meghozta termését.
A hitből fakadó imádság. Jakab szavait olvasva arra döbbenhetünk rá, hogy az imádság mennyire hozzátartozik az életünkhöz, elválaszthatatlan része annak. Erre lett teremtve. Ölelő barátunk a szenvedések között, velünk örülő társunk az örömeinkben, az ÚR tenyere számunkra betegségeinkben, gyógyulásunk, bocsánatunk záloga. Mindenünk. De vajon így gondolunk-e rá, így építjük-e rá életünket? Gyakoroljuk-e oly buzgón, mint Illés vagy hitünk elődei. Micsoda kincsektől esünk el, ha életünk nem egy folyamatosan kimondott fohász. Fohász az ÚR előtt. Áldozat és áldás. Imádkozunk érted, hogy már ma, most elkezdj így gondolni rá, így gyakorolni az imádkozást és így becsatlakozz Istenünk hatalmas áldás folyamába az imádságos életed által.
