Mert a keresztről szóló beszéd bolondság ugyan azoknak, akik elvesznek, de nekünk, akik üdvözülünk, Istennek ereje. Mert meg van írva: „Véget vetek a bölcsek bölcsességének, és az értelmesek értelmét semmivé teszem.” Hol a bölcs? Hol az írástudó? Hol e világ vitázója? Nem tette-e bolondsággá Isten a világ bölcsességét? Mivel tehát a világ a saját bölcsessége útján nem ismerte meg Istent a maga bölcsességében, tetszett Istennek, hogy az igehirdetés bolondsága által üdvözítse a hívőket. És miközben a zsidók jelt kívánnak, a görögök pedig bölcsességet keresnek, mi a megfeszített Krisztust hirdetjük, aki a zsidóknak ugyan megütközés, a pogányoknak pedig bolondság, de maguknak az elhívottaknak, zsidóknak és görögöknek egyaránt az Isten ereje és az Isten bölcsessége. Mert az Isten „bolondsága” bölcsebb az emberek bölcsességénél, és az Isten „erőtlensége” erősebb az emberek erejénél.
Pál tanításának központi eleme a kereszten megfeszített Krisztus. Azon a napon, amikor Jézust kivégezték, összesen három ember értett meg valami keveset az esemény jelentőségéből, az egyik lator, a kivégzést látszólag levezénylő római százados és Nikodémus. Mindannyian vakok voltunk a keresztáldozat nagyságának és az ebből fakadó áldásoknak a meglátására. Mennyire kegyelmes a mi mennyei Atyánk! Nemcsak levezényli az egész emberiségre ható legfontosabb eseményt, nemcsak meghozza a legnagyobb áldozatot mindannyiunkért, hanem a Szentlelke által megnyitja a szemünket és kijelenti nekünk az áldozatból fakadó elképesztő ajándékokat. Jézus vére nemcsak arra volt elegendő, hogy megbocsássa a bűneinket, és megtisztítson minket minden hamisságtól. Mennyei Atyánk szemében az Ő kereszthalála a mi régi énünk halála is volt, hogy minket is feltámaszthasson arra az életre, amely a leggyönyörűbb a Vele való beteljesedésben egy örökkévalóságon át.
Hogyan halhat meg Isten értünk? Ez a zsidók szemében botrány, a pogányok szemében pedig ostobaság. A mi szemünkben pedig a legdrágább áldozat, Isten irántunk való végtelen szeretetének legerősebb megnyilvánulása.
