Az Úr angyala őrt áll az istenfélők mellett, és megszabadítja őket.
Érezzétek és lássátok meg, hogy jó az Úr!
Boldog az az ember, aki hozzá menekül.
Féljétek az Urat, ti szentjei!
Mert akik őt félik, azoknak semmiben nincs fogyatkozásuk.
Az oroszlánok is szűkölködnek, éheznek, de akik az Urat keresik, nem nélkülöznek semmi jót.
A Biblia számos elképesztő gondolatot tartalmaz. Miért is ne lenne így, hiszen az ÚR gondolatai nem a mi gondolataink… Sok gondolatát fel sem foghatjuk, és előfordul, hogy gondolatait részben vagy egészben félreértjük. A 34. Zsoltár is tartalmaz ilyen elképesztő gondolatokat. Rögtön a mai első (8.) versünk ilyen, hiszen nem mást állít itt az ige, hogy van / létezik egy nem látható szellemi világ, amely körbevesz bennünket. De még ennél több is a szerepe. A láthatatlan világ szolgál a látható világ irányába. Biztosítja az Isten gyermekeinek védelmét és még a szabadításukért is munkálkodik. És még mi mindent tesz…és az, amit tesz megérezhető, megtapintható, meglátható, mert aki cselekszik benne az a Jóság, maga a Jó, a mindenható ÚR.
A következő elképesztő gondolat, hogy a menekülő ember lehet boldog. Nem ez a világi tapasztalásunk és mégis ez az igazság. Aki az ÚRhoz viszi terheit, az Ő szárnyai alatt keres menedéket, aki hozzá menekül, az átéli az Ő védelmét, szabadítását, szeretetét…a boldogság érzését.
Az utolsó verseink elképesztő üzenete pedig az egész-ség gondolata. Az ÚRban egészek vagyunk, nincs fogyatkozásunk, mert Ő kipótolja hiányainkat, betölti szükségeinket. Benne gazdagok vagyunk, hiszen az Ő gazdagságát kaptuk meg a bennünk élő Krisztusban. Nem nélkülözünk hát semmi jót!
Áldjad én lelkem az Urat, és egész bensőm az Ő szent nevét! Áldjad, lelkem, az Urat, és ne feledd el, mennyi jót tett veled! (Zsolt 103,1-2)
