Küldd el világosságodat és igazságodat, azok vezessenek engem!
Vigyenek el szent hegyedre és hajlékaidba.
Hadd menjek be Isten oltárához, ujjongó örömöm Istenéhez,
és hadd dicsérjelek téged citerával, Istenem, én Istenem!
Miért csüggedsz el, lelkem, miért nyugtalankodsz bennem?
Bízzál Istenben, mert még hálát adok neki, az én szabadítómnak és Istenemnek!
A 43. Zsoltárt szoros kapcsolat fűzi a sokak által kedvelt 42. Zsoltárhoz, hiszen valaha egy ének lehetett a kettő. Csodás visszatérő motívum a lelkünkhöz való beszéd, amely arra bátorít, hogy minden csüggedés, minden nyugtalanság felett is ÚR, a mi Szabadító Istenünk. Bízhatunk benne, ő biztosan elhozza a szabadítást, mikor is hálával telik majd meg szívünk.
Két utat látunk a zsoltárban: a szomorúság, a félelem, a gyász, a torz gondolatok útját, ahova a saját érzelmeinktől vezettetve jutunk, és a tekintet útját, ahova Mennyei Atyánk igazságára tekintve, abban bízva, arra ráállva érkezünk meg. Ez utóbbi gyümölcse az ujjongó öröm, a remény, a bizalom a jövőben.
A zsoltáros minden vágya Istenének magasztalása. Csatlakoznál? Beszélgess a lelkeddel és tárd fel előtte Isten igazságát, éld aszerint az életed, gyökerezz meg benne!
