Íme, a szolgám eredményes lesz munkájában, magasra emelkedik, és nagyon dicsőséges lesz. Ahogy sokan iszonyodtak tőle, mert olyan eltorzult, nem emberi volt az ábrázata, és alakja sem volt olyan, mint az emberek fiaié, úgy ejt majd ámulatba sok népet. A királyok is befogják szájukat színe előtt, mert meglátják, amit addig nem mondtak el nekik, és megértik, amit addig nem hallottak.
A leghíresebb prófécia első három versét olvashatjuk, bár aki fejezetekre osztotta a Bibliát, itt elkövette azt a hibát, hogy ezt a három verset elválasztotta az Ézsaiás 53-tól. Ha együtt olvassuk mind a 15 verset, akkor láthatjuk, hogy mennyire összetartoznak. Itt is az Úr szenvedő szolgájáról, azaz Jézusról kapunk különleges próféciákat. A kereszt előtt és a kereszten annyira meggyötörték és meggyalázták, hogy eltorzult az arca és az alakja. Az Ézsaiás 53,2-3-ban azt olvassuk, hogy “nem volt neki alakja és ékessége. Néztünk rá, de ábrázata nem volt kívánatos. Megvetett és emberektől elhagyott volt, fájdalmak férfia és betegség ismerője!” De amikor valaki felfogja, hogy ez a borzalmas szenvedés, amin Jézus keresztülment, érte történt, hogy neki kellett volna ott lenni azon a kereszten, hogy Jézust az ő bűnei torzították el ilyen iszonyúan, akkor ebbe belerendül, megérti a bűnösségét, elveszettségét, megért valamit Isten iránta való szenvedélyes, fájdalmakat hordozó, megváltó szeretetéből, és teljesen átadja magát Neki. Ez a Szolga munkája, ebben lesz dicsőséges még a királyok szemében is. Már dicsőséges a mi szívünkben, mert egyre nagyobbnak és szebbnek látjuk az Ő iszonyú áldozatát.
