Mert így szól az én Uram, az Úr, Izráel Szentje: A megtérés és a higgadtság segítene rajtatok, a béke és a bizalom erőt adna nektek! De ti nem akarjátok, inkább ezt mondjátok: Nem úgy lesz az, hanem lóháton vágtatunk! Hát majd vágtatnotok kell! Gyorsan akartok hajtani? Hát majd gyorsak lesznek üldözőitek! Egy ember fenyegetésére ezrével elfuttok, öt ember fenyegetésére úgy elfuttok, hogy nem marad más belőletek, csak egy jelzőpózna a hegytetőn és egy zászlórúd a halmon. De még vár az Úr, hogy megkegyelmezhessen, készen áll arra, hogy irgalmazhasson. Mert bár ítélő Isten az Úr, boldogok mindazok, akik benne reménykednek.
Mennyei Atyánk arra teremtett minket, az az életünk célja és értelme, hogy minél mélyebb közösségben legyünk Vele. Minden más cél és út a halálba vezet. Baj van a szívünkkel, ha valamilyen más célt hajszol, és ehhez akarja segítségül hívni az Úrral való közösséget. Ez önmagunk kizsákmányolásához vezet, ez a félelemnek és a szorongásnak az útja. A valamitől, valakitől való függőség útja, amely kizsigerel minket. Mi az, ami kiszabadíthat bennünket e nyomorult állapotból? Az Úrhoz való visszatérés, a Tőle jövő, Vele számoló józan gondolkodás, a természetfeletti béke és bizalom, ami az Ő ajándéka nekünk.
Vár ránk, mert nem akarja, hogy elpusztítsuk magunkat. A kegyelmét, irgalmát akarja ránk árasztani. Ha Őt választod, Benne bízol, boldoggá fogja tenni a szívedet.
