Amikor Jézus közelébe értek, és látták, hogy a megszállott, akiben a légió volt, felöltözve ül, és eszénél van, félelem fogta el őket. Akik pedig látták, elmondták nekik, hogy mi történt a megszállottal és a disznókkal. Ekkor kérlelni kezdték Jézust, hogy menjen el a határukból. Amikor azután beszállt a hajóba, kérte őt az előbb még megszállott ember, hogy vele maradhasson. Ő azonban nem engedte meg neki, hanem így szólt hozzá: Menj haza a tieidhez, és vidd hírül nekik, milyen nagy dolgot tett veled az Úr, és hogyan könyörült meg rajtad. Az pedig elment, és hirdetni kezdte a Tízvárosban, hogy milyen nagy dolgot tett vele Jézus, és mindenki csodálkozott.
Több kérés is befutott Jézus felé:
- A gadaraiak arra kérlelték Jézust, hogy távozzon tőlük. Nem merték fenyegetni. Tudták, hogy “mi történt a megszállottal és a disznókkal.” A kétezer disznó vesztesége sokkal többet nyomott a latban, mint a megszállott megszabadulása, normálissá válása, integrálódása a társadalomba, az, hogy a temetőt és az utat újra biztonságosan használhatták. Nem beszélve Jézusról, akit a samáriai Sikárban marasztaltak a polgárok, és két napig hirdette nekik intenzíven az evangéliumot. De a gadaraiaknak nem kellett Jézus.
- A megszabadult ember arra kérte, hogy vele maradhasson. De Jézus ezt nem engedte meg neki, hanem azt mondta, hogy tegyen bizonyságot az Úr kegyelméről. Ő pedig így tett, és mindenki csodálkozott. Hiába kérlelték Jézust, hogy távozzon, a megszabadult ember által közöttük volt. Mekkora kegyelem, hogy a teljesen pogány területen nem verte le a port a lábáról, hanem a megszabadult ember bizonyságtételén keresztül még adott nekik lehetőséget a megtérésre.
(B.L.)
