Jób 40,6-14
De tovább beszélt a viharból Jóbhoz az ÚR, és ezt mondta: Övezd csak föl derekadat férfiasan! Én kérdezlek, te meg oktass engem! Semmivé akarod tenni az én igazságomat? Bűnösnek mondasz engem, hogy te lehess igaz? Van-e olyan karod, mint az Istennek? Tudsz-e olyan hangon mennydörögni, mint ő? Ékesítsd föl magad fenséggel és méltósággal, öltözz ékességbe és pompába! Öntsd ki dühös haragodat, láss meg minden gőgöst, és alázd meg! Láss meg minden gőgöst, és igázd le, tipord el a bűnösöket, ahol csak vannak! Ásd el valamennyit a föld alá, zárd el őket rejtett helyre! Akkor még én is magasztallak téged, mert jobbod megsegített téged.
Róma 11,33-36
Ó, Isten gazdagságának, bölcsességének és ismeretének mélysége! Mily megfoghatatlanok az ő ítéletei, és mily kikutathatatlanok az ő útjai! Mert „ki értette meg az Úr szándékát, vagy ki lett az ő tanácsadója? Vagy ki előlegezett neki, hogy vissza kellene fizetnie?” Bizony, őtőle, őáltala és őreá nézve van minden: övé a dicsőség mindörökké. Ámen.
Soha nem fogjuk megismerni Isten perspektíváját a maga teljességében. Óriási kegyelem, ha többet és többet láthatunk belőle. De beszűkült perspektíva alapján őrültség ítéletet mondani Istenről. Ezt tette Jób. Sokkal egészségesebb a másik alternatíva: Bízzál Istenben, és bármilyen kicsi vagy nagy a Róla való gondolkodási kereted, legyen számodra megfellebbezhetetlen igazság az Ő jósága, szentsége és igazsága! Mennyivel jobb átadni a szívünket az Ő magasztalására, dicsőítésére és hódolatára! Mert Ő a zsenialitásában minden rosszból valami nagyon jót hoz ki, csak merjük teljesen Rá bízni magunkat, és kimondhatatlan, megdicsőült örömmel fogjuk Őt magasztalni akár már most is.
(B.L.)
