Az én pajzsom az Isten, aki megszabadítja a tiszta szívűeket. Igaz bíró az Isten, olyan Isten, aki mindennap büntethet. Már megint kardját élesíti a gonosz, íját feszíti, és céloz. Pedig őt találja el a halálos fegyver, a tüzes nyilak, amelyeket készít. Ha rosszakarat fogan meg benne, nyomorúságot hordoz, és csalódást szül! Vermet ás, jó mélyet, de maga esik a gödörbe, melyet készített. Visszahárul fejére a nyomorúság, erőszakossága saját fejére száll. Hálát adok az Úrnak, mert igaz, zengem a felséges Úr nevét.
Minden bűn, gonoszság, rosszakarat visszaszáll azokra az emberekre, akiknek a szívében ezek megfogantak és kiteljesedtek. Ez egy lelki törvény, amely mindig működik, bár nem azonnal fejti ki a hatását. Hatalmas illúzió az, ha bármelyik ember elhiszi, hogy csak a másik embernek árt, magának nem. Valójában a saját lelkét gyilkolja. De annyira vak, hogy ezt észre sem veszi, és nem is számít ez neki. Sőt annyira vak, hogy nem is veszi figyelembe, hogy egyszer meg kell állnia Isten előtt, aki igaz bíróként az ítéletben megnyitja a szemét arra a sok gonoszságra, amelyet elkövetett mások ellen és ezáltal saját maga ellen. Az igazsággal való szembesülés pillanata élete legfájdalmasabb élménye lesz.
A tiszta szív hatalmas ajándék, amit mennyei Atyánktól kapunk. A tiszta szív minden bűntől, gonoszságtól és rosszakarattól mentes, másokat építő, szeretetteljes gondolatokat, szándékokat és érzelmeket jelent. A tiszta szív a folyamatosan csodálatos ragyogásban, tisztaságban, szentségben létező Isten szíve iránti mély vonzódást és szeretetet éli át. A tiszta szívű embernek a tiszta szívű, igaz Isten a pajzsa, szabadítója. Ez arra indítja őt, hogy hálát adjon az Úrnak, és a tiszta szívéből zengje a felséges Úr nevét.
