Ezért mondom nektek: ne aggódjatok életetekért, hogy mit egyetek, vagy mit igyatok, se testetekért, hogy mibe öltözködjetek. Nem több-e az élet a tápláléknál, és a test a ruházatnál? Nézzétek meg az égi madarakat: nem vetnek, nem is aratnak, csűrbe sem gyűjtenek, és a ti mennyei Atyátok táplálja őket. Nem vagytok-e ti értékesebbek azoknál? Aggódásával pedig ki tudná közületek meghosszabbítani életét csak egy perccel is? Mit aggódtok a ruházatért is? Figyeljétek meg a mező liliomait, hogyan növekednek: nem fáradoznak, és nem fonnak, de mondom nektek, hogy Salamon teljes dicsőségében sem öltözködött úgy, mint ezek közül akár csak egy is. Ha pedig a mező füvét, amely ma van, és holnap a kemencébe vetik, így öltözteti Isten, nem sokkal inkább titeket, kicsinyhitűek?
Ne aggódjatok tehát, és ne kérdezgessétek: Mit együnk? – vagy: Mit igyunk? – vagy: Mit öltsünk magunkra? Ilyesmikért a pogányok törik magukat; a ti mennyei Atyátok pedig tudja, hogy szükségetek van minderre. Keressétek először Isten országát és az ő igazságát, és mindezek ráadásként megadatnak majd nektek. Ne aggódjatok tehát a holnapért, mert a holnap majd aggódik magáért: elég minden napnak a maga baja.
Jézus beszéde a világ legszebb, legcsodálatosabb motivációs beszéde a mennyei Atyánkban való határtalan gyermeki bizalomra. Szerető Atyánk pontosan tudja, hogy mire van szükségünk és gondoskodik mindenről, amire szükségünk van. Sőt azon felül is, sokkal bőségesebben gondoskodik rólunk, drága, szeretett gyermekeiről. Nekünk bőven elegendő, ha Rá nézünk, ha Vele töltekezünk be. Minden mást nyugodtan elengedhetünk, és az Ő szent kezébe tehetünk. Az egész életünk, mindenünk ott van a legjobb helyen. Ahogy mi is az Ő kezében vagyunk a legjobb helyen. Ahogy Jézus példát adott nekünk erre a halála előtti utolsó mondatában: “Atyám, a Te kezedbe teszem le az én lelkemet.”
