A karmesternek: a „Szőlőtaposók” dallamára. Dávid zsoltára.
Urunk, Istenünk, mily felséges a neved az egész földön,
az egekre helyezted dicsőségedet!
A csecsemők és csecsszopók szája által
erősíted meg hatalmadat ellenfeleiddel szemben,
hogy elnémítsd az ellenséget és a bosszúállót.
Mikor látom az eget, ujjaid munkáját,
a holdat és a csillagokat, amelyeket elrendeztél,
azt mondom: Micsoda az ember, hogy megemlékezel róla,
és az ember fia, hogy gondod van rá?
Hiszen csak kevéssel tetted kisebbé Istennél,
dicsőséggel és tisztességgel koronáztad meg őt!
Úrrá tetted őt kezed munkáin, mindent a lába alá vetettél:
juhokat és mindenféle jószágot, sőt még a mezei vadakat is,
az ég madarait és a tenger halait, mindent, ami a tenger ösvényein jár.
Urunk, Istenünk, mily felséges a neved az egész földön!
A nyolcadik zsoltár nem tartozik a hosszú zsoltárok közé, mégis igen népszerű volt már a korabeli szerzők körében is. Jézus is, a Zsidókhoz írt levél szerzője és Pál apostol is olvasta és idézte sorait. De népszerű volt a reformátorok körében és a mai teológusok is gyakran foglalkoznak vele.
Mi olyan különleges ebben a zsoltárban?
Az első ami megragadhatja a figyelmünket, az a különleges szerkezete: Istenünk dicsőítésének vissza-visszatérő gondolata a zsoltár verseiben, valamint a kezdő és a záró Istent dicsőítő sorok közé beékelt mély gondolatok Istenről és az emberről.
Az értelmünket megragadó gondolat a zsoltárban az ember helye, szerepe, értéke a teremtett világban és Isten szemében. Dávidnak nem voltak a tejútrendszeren túllátó távcsövei, mégis rá tudott csodálkozni a teremtett világ gigantikus méreteire és szépségére. Most, hogy milliárdszor többet tudunk, látunk, ismerünk a teremtett világból, vajon rácsodálkozunk-e olyan mélyen minderre, mint Dávid? Hogyan lehetséges az, hogy ez a bölcs király hatalma teljében tudta helyét , ismerte semmi kis lény voltát a világban és mégis mindennél értékesebbnek látta életét? Miből származik az ember értéke, pontosabban kitől származik? Dávid tudta a választ: maga a Teremtő Isten ad értéket az embernek, azzal, hogy gondja van rá.
Jézus emberré lételével már milliárdszor súlyosabb érvünk is van az értékességünk mellett: Mennyei Atyánk irántunk való szeretetét Benne fejezte ki. Ő annyira szeretett bennünket, hogy vállalta a kisebbé lételt, sőt az igazi dicsőséget is csak Ő szerezte meg az embernek, az Emberként végigvitt áldozatával. Felragyogott már előtted, benned az Ő hatalma, dicsősége, megragadta már szívedet a szeretete? Nyisd meg a szíved e zsoltár igazságai és Jézus csodálatos tettei előtt és lásd meg értékes voltodat! Halálosan szeretve vagy!
