Testvéreim, ne legyetek sokan tanítók, hiszen tudjátok, hogy súlyosabb ítéletben lesz részünk. Mert mindnyájan sokféleképpen vétkezünk, de ha valaki beszédben nem vétkezik, az tökéletes ember, képes az egész testét megzabolázni. Mert a lovak szájába zablát vetünk, hogy engedelmeskedjenek nekünk, és egész testüket irányíthatjuk. Íme, a hajókat is, noha mily nagyok, és erős szelek hajtják őket, mégis egy igen kis kormányrúddal oda irányítja a kormányos, ahova akarja. Ugyanígy a nyelv is kicsiny tag, mégis nagy dolgokkal kérkedik. Íme, egy kicsiny tűz milyen nagy erdőt felgyújt! A nyelv is tűz, a gonoszság világa. A nyelv tagjaink között olyan, amely beszennyezi az egész testet, lángba borítja egész életünket, és maga is lángba borul a gyehennától. Mert mindenféle vadállat, madár, csúszómászó és tengeri lény megszelídíthető, és az ember meg is szelídítette, de a nyelvet az emberek közül senki sem szelídítheti meg, fékezhetetlen gonosz az, halálos méreggel van tele. Ezzel áldjuk az Urat és Atyát, és ezzel átkozzuk az Isten hasonlatosságára teremtett embereket. Ugyanabból a szájból jön ki áldás és átok. Testvéreim, nem kellene ezeknek így lenniük. Vajon a forrás ugyanabból a nyílásból csörgedeztet-e édest és keserűt? Avagy, testvéreim, teremhet-e a fügefa olajbogyót vagy a szőlőtő fügét? A sós forrás sem ad édes vizet.
Néha átlapozzuk ezt az igerészt, hogy csak a tanítóknak szól. Mások a nyelv bűneiről szóló tanítást látják csak benne. Nézzük hát meg, milyen mélyre hatol ez az igerész az emberben. Az biztos, hogy az eredeti célközönség Jakab testvérei voltak. Nemcsak a tanítók. E hívő testvéreket figyelmezteti Jakab, hogy „Testvéreim, ti nagyon jól tudjátok, a szívetek mélyén…”
Már maga az első mondat a szívünkig hatol. De Isten ígéje nem áll meg itt. Élesebb az, minden kétélű kardnál, orvosi szikénél és nincsen rejtett dolog, gondolat előtte. A lélek, a szív mélységeit kutatja és ítéli meg.
Vajon megoldódna minden problémánk, ha eltávolítanánk a nyelvünket, hiszen a gonoszság világától szabadulnánk meg? Persze hogy nem! Hiszen a szív teljességéből szól a száj.
A nyelvet még soha senkinek sem sikerült megszelídítenie. Mennyei segítségre, a Hatalmas Gyógyítóra van szükségünk ebben a kérdésben. És nem nyelvműtétre van szükségünk, hanem a szívünk teljes kicserélésére.
Hagyjuk hát a Mennyei Orvost munkálkodni. Tárjuk ki a mellkasunkat, lelkünket és hagyjuk, hogy Ő belenyúljon, megfogja a régi szívünket, kiemelje onnan és egy új szívet, egy jézusi szívet tegyen a helyére.
Minden betegségünknek ez a műtét a kulcsa, az egyetlen gyógymódja.
(Lásd: Zsidók 4, Lukács 6)
