Még egy kis idő, egy egészen kicsi, és nemde gyümölcsöskert lesz a Libanon, a gyümölcsöskert meg erdővé terebélyesedik. Azon a napon a süketek meghallják a könyv szózatát, és a homály és sötétség elmúltával látni fog a vakok szeme. A szelídek újra örülnek az Úrban, és a szegények ujjonganak Izrael Szentjében. Mert a zsarnok nem lesz többé, a gúnyolódó kipusztul, és mind kiirtják, akik gonoszat forralnak. Azokat, akik gonoszul megrágalmaznak másokat, akik tőrbe ejtik a bírót a kapuban, és az igazat alaptalanul megfosztják jogától. Ezért mondja az Úr, Jákob házának Istene, Ábrahám megváltója: „Nem szégyenül meg többé Jákób, és arca nem sápad el többé, mert látni fogja, amit kezem végbe vitt körükben, és szentnek hirdeti a nevemet.” Valóban, szentnek magasztalják majd Jákob Szentjét, és félve tisztelik Izrael Istenét. Akkor a tévelygő lelkűek bölcsességet tanulnak, és a zúgolódók elfogadják a fegyelmet. (Szent István Társulat fordítása)
Ezt a napot várjuk mindannyian, és ebből a napból kaptunk ízelítőt. Hit által megélhetjük ezt a napot, számunkra ez a szellemi valóság. Nagyon hálásak lehetünk mennyei Atyánknak, hogy a mi süketségünket és vakságunkat már elvette, láthatjuk az Ő csodáit, és örvendezhetünk Őbenne. Teljes mértékben átélhetjük a szentségét, igazi istenfélelem, hatalmas tisztelet lehet a szívünkben Iránta.
Drága Mennyei Atyánk!
Nagyon hálásak vagyunk Neked azért, ahogy megnyitottad a fülünket, a szemünket a Te végtelen jóságodra és szentségedre. Azt szeretnénk kérni, hogy hadd halljuk, lássuk és értsük a Te drága Igédet és hadd legyen a szívünk tele a Te örömöddel, boldogságoddal, bölcsességeddel. Valamint imádattal, hódolattal és istenfélelemmel, hatalmas tisztelettel irántad. Vagyis hadd legyen tele a szívünk Veled, hadd szerethessünk Téged sokkal jobban! Ámen!
