Azután megmutatta nekem az élet vizének folyóját, amely ragyogó, mint a kristály, és az Isten és a Bárány trónjából ered. A város főútjának közepén, a folyó két ága között van az élet fája, amely tizenkétszer hoz termést, minden egyes hónapban megadja termését, és a fa levelei a népek gyógyítására szolgálnak. És semmi nem lesz többé átok alatt a városban, hanem az Isten és a Bárány trónja lesz benne: szolgái imádják őt, és látni fogják az ő arcát, és az ő neve lesz a homlokukon. Éjszaka sem lesz többé, és nem lesz szükségük lámpásra, sem napvilágra, mert az Úr Isten fénylik fölöttük, és uralkodnak örökkön-örökké.
(Olvasandó még Ezékiel 47:1-12)
Az élet vizének folyója. Mennyire vágyódik utána árva szívünk! Amit csak érint, amit csak táplál betegség nélküli tökéletes – EGÉSZséges – életre kel. Tizenkétszer – FOLYTON -teremnek a partján ÉLŐ fák, melyeknek a levelei is gyógyításra képesek. És ott van a város közepén az ÉLET fája. Nincs is másra szükségünk, csak e fával és folyóval ékesített városban, Istenünk városában lakni. Az ÚR házában… a Bárány trónusánál. Mi más hagyhatná el a szánkat, ha nem az imádat! Van-e csodálatosabb látvány, mint a láthatatlan, a rejtőzködő Isten arcát végre meglátni, abba beletekinteni és fürödni annak tükrében. Hogyne ragyogna fel az arcunk, hogyne ragyogna a homlokunk – a homlokunk, az Ő nevével.
Engedd, hogy az Ő élete, már itt, már most elkezdje az életét benned. Kiteljesedjen, túlcsorduljon és arcodon keresztül átragyogjon a rádbízottakra!
(B.Zs)
