Bildád:
Isten előtt lehet-e igaz a halandó, lehet-e tiszta az, aki asszonytól született? Nézd a holdat: még az sem elég ragyogó, szemében még a csillagok sem fényesek. Hát még a halandó, ez a féreg, és az ember fia, ez a pondró?
Ekkor Jób megszólalt, és ezt mondta:
Segítettél-e az erőtlennek, támogattad-e a tehetetlen karját? Adtál-e tanácsot az oktalannak, hasznos volt-e sok tanításod? Ki által mondtad el szavaidat, kinek a lelke beszélt belőled?
Bildád önmagából indult ki a hamis istenképe alapján. Jézus csodálatos helyettes áldozata nyomán mi már ragyogóak, tiszták és igazak vagyunk. Ő tett minket azzá, ezért lát minket annak. Egyek vagyunk Jézussal, ezért olyanok vagyunk, mint Jézus.
Jób a válaszában olyan kérdéseket tesz fel, amelyek a lelkigondozóknak címzett kérdések (ESV):
Hogyan segítettél annak, akinek nincs hatalma?
Hogyan mentetted meg azt a kart, amelynek nincs ereje?
Hogyan tanácsoltad azt az embert, akinek nincs bölcsessége és bőséges ismerete?
Kinek a segítségével mondtad el a szavakat?
Kinek a szelleme (lehelete) jött ki belőled?
Mi nem önálló lelkigondozók, segítők vagyunk, hanem Isten eszközei. De csak akkor tud minket használni, ha megtisztított, teljesen átjárható csatornák vagyunk Jézus és a segítségre szoruló között. Csak mennyei Atyánk tud hatalmat és erőt, bölcsességet és ismeretet, megfelelő szavakat adni. Csak Ő tudja az Ő drága Szent Szellemét adni. Rajtunk keresztül akarja megtenni!
Bildád nem volt tiszta csatorna, mert igaznak látszó, alázatosnak mutatkozó, de hamis istenkép volt a szívében. Nem ismerte Isten szívét, csak az addig felhalmozott hagyományra, teológiai tudásra támaszkodott.
Óriási különbség az, amikor magunkban gondolkozunk Istenről, vagy amikor látjuk az Ő szívét, és ez gyönyörű gondolatokat generál a szívünkben. Gondolkozz Istenből, az Ő szívéből!
