Bildád: 

Isten előtt lehet-e igaz a halandó, lehet-e tiszta az, aki asszonytól született? Nézd a holdat: még az sem elég ragyogó, szemében még a csillagok sem fényesek. Hát még a halandó, ez a féreg, és az ember fia, ez a pondró? 

Ekkor Jób megszólalt, és ezt mondta:  

Segítettél-e az erőtlennek, támogattad-e a tehetetlen karját? Adtál-e tanácsot az oktalannak, hasznos volt-e sok tanításod? Ki által mondtad el szavaidat, kinek a lelke beszélt belőled? 

Bildád önmagából indult ki a hamis istenképe alapján. Jézus csodálatos helyettes áldozata nyomán mi már ragyogóak, tiszták és igazak vagyunk. Ő tett minket azzá, ezért lát minket annak. Egyek vagyunk Jézussal, ezért olyanok vagyunk, mint Jézus. 

Jób a válaszában olyan kérdéseket tesz fel, amelyek a lelkigondozóknak címzett kérdések (ESV): 

Hogyan segítettél annak, akinek nincs hatalma? 

Hogyan mentetted meg azt a kart, amelynek nincs ereje? 

Hogyan tanácsoltad azt az embert, akinek nincs bölcsessége és bőséges ismerete? 

Kinek a segítségével mondtad el a szavakat? 

Kinek a szelleme (lehelete) jött ki belőled? 

Mi nem önálló lelkigondozók, segítők vagyunk, hanem Isten eszközei. De csak akkor tud minket használni, ha megtisztított, teljesen átjárható csatornák vagyunk Jézus és a segítségre szoruló között. Csak mennyei Atyánk tud hatalmat és erőt, bölcsességet és ismeretet, megfelelő szavakat adni. Csak Ő tudja az Ő drága Szent Szellemét adni. Rajtunk keresztül akarja megtenni! 

Bildád nem volt tiszta csatorna, mert igaznak látszó, alázatosnak mutatkozó, de hamis istenkép volt a szívében. Nem ismerte Isten szívét, csak az addig felhalmozott hagyományra, teológiai tudásra támaszkodott.  

Óriási különbség az, amikor magunkban gondolkozunk Istenről, vagy amikor látjuk az Ő szívét, és ez gyönyörű gondolatokat generál a szívünkben. Gondolkozz Istenből, az Ő szívéből!