Zsolt 40,2-11
Várva vártam az Urat, és ő lehajolt hozzám, meghallotta kiáltásomat. Kiemelt a pusztulás verméből, a sárból és az iszapból. Sziklára állította lábamat, biztossá tette lépteimet. Új éneket adott a számba, Istenünknek dicséretét. Sokan látják ezt, félik az Urat, és bíznak benne. Boldog ember az, aki az Úrba veti bizodalmát, nem igazodik a kevélyekhez és az elvetemült hazugokhoz. Uram, Istenem! Sok csodás tervet vittél véghez értünk, nincs hozzád fogható. Szeretném hirdetni és elmondani, de több annál, mint amit fel tudnék sorolni. Véresáldozatban és ételáldozatban nem telik kedved: nyitott fület adtál nekem. Égőáldozatot és vétekáldozatot nem kívánsz. Akkor így szóltam: Íme, megjelentem, a könyvtekercsben írva van rólam. Abban telik kedvem, Istenem, hogy akaratodat teljesítsem, törvényed szívemben van. Hirdetem igazságodat a nagy gyülekezetben, és nem zárom be számat, jól tudod, Uram! Igazságodat nem rejtegetem szívem mélyén, hanem beszélek hűségedről és szabadításodról. Nem titkolom el szeretetedet és hűségedet a nagy gyülekezet előtt.
Kire vonatkoznak ezek a mondatok?
- Dávid
- Jézus (halála és feltámadása)
- Mi
Mennyei Atyánk része:
Meghallgat.
Lehajol.
Kiemel.
Sziklára állít.
Új éneket ad, és új dicsőítő szívet ad hozzá.
Nyitott fület ad, hogy érthessük Őt.
A csodás tetteiben és terveiben járat minket.
A mi részünk:
Várjuk az Urat, az Ő szabadítását, királyságát.
Dicsérjük Őt.
Belé vetjük a bizalmunkat. –> Boldogok leszünk ettől.
Figyelünk Rá, aki nyitott fület ad nekünk is, hogy érthessük az Igéjét, aki testté, emberré lett értünk.
Az a boldogságunk, kiváltságunk, óriási ajándékunk, hogy teljesítjük az Ő akaratát.
Az a boldogságunk, kiváltságunk, óriási ajándékunk, hogy szívünkbe zárjuk mindazt, ami az Ő szívében van, hogy kérhetjük, hogy Ő tanítson minket személyesen, hogy érthessük és befogadhassuk Őt minél mélyebben.
Az a boldogságunk, kiváltságunk, óriási ajándékunk, hogy hirdethetjük mindenkinek az Ő igazságát, szeretetét, hűségét.
