Zsolt 34,2-10
Áldom az Urat mindenkor, állandóan őt dicséri szám. Az Úrral dicsekszik lelkem. Hallják ezt az alázatosak, és örülnek. Hirdessétek velem az ÚR nagyságát, magasztaljuk együtt az ő nevét! Az Úrhoz folyamodtam, és ő meghallgatott, megmentett mindattól, amitől rettegtem. Örömre derülnek, kik rátekintenek, nem pirul az arcuk. Kiáltott az elesett, az ÚR meghallgatta, és minden bajából kiszabadította. Az Úr angyala őrt áll az istenfélők mellett, és megmenti őket. Érezzétek, és lássátok, hogy jó az Úr! Boldog az az ember, aki hozzá menekül. Féljétek az Urat, ti, szentjei, mert nem szűkölködnek az istenfélők.
Drága Mennyei Atyám!
Annyira csodálatos vagy, annyira jóságos és hűséges vagy hozzám. Ez az a gondolat, ez az a tudat, amire életem minden pillanatában vágyom, hogy át- és átjárja a lelkem minden egyes részét, hogy a Te jóságodat ne csak tudjam az értelmemmel, hanem mélyen átérezzem az érzelmeimmel és tisztán lássam a szívem szemeivel. Egyedül Te vagy az én boldogságom, mindig hozzád akarok menekülni minden bajomból. Mindig, minden szavammal és tettemmel Téged akarlak áldani, dicsérni. Kérem a Te drága Szentlelkedet, hogy járja át a lelkem minden egyes részét, hogy minél mélységesebben tudatában legyek az elképesztő gazdagságomnak, aki Te magad vagy! Veled dicsekszik, benned és miattad örvendezik az én lelkem, és hirdeti a Te szíved elképesztő nagyságát. Köszönöm szépen, hogy mindig veled vagyok, és bármikor hozzád fordulhatok, Rád nézhetek, és akkor a benned való örömmel és bizalommal töltöd meg a szívemet, és megszabadítasz, megmentesz engem minden bajomból. Köszönöm, hogy őrangyalt rendeltél mellém, és úgy vigyázol rám, mint aki a szemed fénye vagyok. Tedd az egész életemet a folyamatos Rád nézéssé, a benned való gyönyörködéssé, a Te magasztalásoddá, tiszteleteddé, és szereted, jóságod, kegyelmed csatornájává. Ámen!
A Te drága szeretett fiad, ….
