Mivel tehát ilyen ígéreteink vannak, szeretteim, tisztítsuk meg magunkat minden testi és lelki tisztátalanságtól, és Isten félelmében tegyük teljessé megszentelődésünket!
- Mi a mi részünk a megszentelődésben?
Isten félelme, ami egyrészt nagyfokú tiszteletet jelent, másrészt a gonoszság, a bűn gyűlöletét. Ahogy olvashatjuk a Példabeszédek 8,13-ban: „Aki féli az Urat, gyűlöli a rosszat.”
- Mi motivál minket arra, hogy megtisztítsuk magunkat?
Óriási ígéreteink vannak. Az ige kontextusa: 2Korintus 6,14-18:
Ne legyetek a hitetlenekkel felemás igában, mert mi köze egymáshoz az igazságnak és a gonoszságnak, vagy mi köze van a világosságnak a sötétséghez? Vagy mi azonosság van Krisztus és Beliál között? Vagy milyen közösség van hívő és hitetlen között? Hogyan fér össze Isten temploma a bálványokkal? Mert mi az élő Isten temploma vagyunk, ahogyan Isten mondta: „Közöttük fogok lakni és járni, Istenük leszek, és ők az én népem lesznek. Ezért tehát menjetek ki közülük, és váljatok külön tőlük, így szól az Úr, tisztátalant ne érintsetek, és én magamhoz fogadlak titeket, Atyátokká leszek, ti pedig fiaimmá és leányaimmá lesztek, így szól a mindenható Úr.”
- Hogyan tisztítsuk meg magunkat a tisztátalanságainktól?
Imádságban elkérem. Ha gyenge az akaratom, akkor ennek a megerősítését is Tőle kérem. Azt akarom, hogy akarjam a tisztaságot, önmagam elválasztását a bűneimtől, és a betöltekezést Istennel. Hiszen az élő Isten temploma vagyok, ő az Atyám! Ahogy a régi ének is mondja: „Tisztíts meg teljesen, szentelj meg, hadd legyen fényedből fénysugár az életem. Míg a homályon át a lelkem otthonát, világosságodat elérhetem.”
- Elhiszem, hogy halott vagyok a bűn számára, és Istennek élek. (Róma 6,11)
- Teljesen átadom magamat Neki. (Róma 6,12-14)
