Ezt pedig azért mondom, testvéreim, mert a hátralevő idő rövidre szabott. Ezután tehát azok is, akiknek van feleségük, úgy éljenek, mintha nem volna, és akik sírnak, mintha nem sírnának, akik pedig örülnek, mintha nem örülnének, akik vásárolnak, mintha semmijük sem volna, és akik a világ javaival élnek, mintha nem élnének vele, mert a világ látható alakja elmúlik. Azt szeretném, hogy gond ne terheljen titeket.
Általában nem hisszük el, hogy a hátralévő idő rövid, és nemsokára itt hagyjuk ezt a világot. Hiszen a napok csak jönnek egymás után újra és újra. Azt az illúziót keltik, mintha örökké így maradna minden. Ez egy nagy ámítás és hazugság. Jakab azt írja a levelében:
Most tehát, akik azt mondjátok: „Ma vagy holnap elmegyünk abba a városba, és ott töltünk egy esztendőt, kereskedünk és nyereséget szerzünk”, azt sem tudjátok, mit hoz a holnap. Mert a ti életetek olyan, mint a lehelet, amely egy kis ideig látszik, aztán eltűnik. (Jakab 4,13-14)
Ha tudnád előre, hogy már csak 5 év van hátra a földi életedből, akkor hogyan élnéd le a hátralévő időt? És ha csak 1 év van hátra, az változtatna valamit? Ha végiggondolod, teljesen mindegy, hogy milyen számmal teszed fel magadnak a kérdést, mert minden reális szám csak egy leheletnyi idő. Kérdezd meg az idősebb embereket, hogy mennyire gyorsan telt el az eddigi életük. Nem az lenne a leglogikusabb, ha ezt az időt teljesen Istennek adnánk? Ha Őt keresnénk szenvedélyesen, ha Vele töltekeznénk be? Ez az, ami igazi szabadságot ad nekünk.
