A többi viszont jó földbe esett, és termést hozott: az egyik százannyit, a másik hatvanannyit, a harmadik harmincannyit.
A jó földbe esett mag pedig az, aki hallja és érti az igét, és termést hoz: az egyik százannyit, a másik hatvanannyit, a harmadik harmincannyit.
A magvető a jó földbe is szórta a magot. A gyümölcs pedig a megsokszorozódás, a jó magok sokasága. Tudjuk, hogy a magvető Isten, a mag az Ő szívéből jövő gondolatok, igék, a jó föld pedig a hitet jelképezi. Tehát mennyei Atyánk gondolatai sokszorozódnak meg bennünk, amelyek krisztusivá formálják a jellemünket, a döntéseinket, a cselekedeteinket. Ezt nem mi tesszük, ez természetfeletti jelenség, csoda, Isten munkája bennünk. Hogyan lesz egyetlen magból száz, vagy hatvan vagy harminc? Még a kettő is csoda lenne. Mi a titka ennek? Jézus azt emelte ki, hogy az ilyen ember nemcsak hallja, hanem érti is az igét. De ez nem intellektuális teljesítmény. A világi bölcsesség sokszor inkább akadálya a megértésnek. Az igazi megértés mindig egy gyermeki bizalmon alapuló döntéssel jár együtt. Úgy döntök, hogy Istennek egy konkrét kijelentése igaz az én életemre is, és mától kezdve én ezen igazság alapján élem a további életem, bármi is történjék velem. Jézus így imádkozott értünk: “Szenteld meg őket az igazsággal, a Te igéd igazság.” (János 17,17)
Mennyei Atyád egy rendkívüli életre hívott el téged. Önmagát akarja reprodukálni és látni benned. Azt akarja, hogy átéld egyre mélyebben a Vele való egységedet, hogy olyan legyen a szíved, a gondolkodásod, a szándékaid, a döntéseid, és a cselekedeteid, mint az Övé. A legcsodálatosabb elhívást és életcélt kaptad meg. Merj beleállni!
