És az Úr Józseffel volt, és szerencsés ember lett, és az ő egyiptomi urának a házában élt. Látta ura, hogy az Úr vele van, és hogy mindazt, amit cselekszik, az Úr szerencséssé teszi a kezében. Ezért kedves volt ura előtt József, és személyes szolgája lett. Háza felvigyázójává tette, és mindenét, amije volt, kezére bízta. Attól az időtől fogva, hogy házának és mindenének gondviselőjévé tette, megáldotta az Úr az egyiptomi ember házát Józsefért. Az Úr áldása volt mindenen, amije csak volt a házban és a mezőn.
Hajlamosak vagyunk az Urat kizárni, kifelejteni a mindennapi dolgainkból és így a munkából is.
Biztos vagyok benne, hogy ez óriási hiba. Olyan forrásoktól vonjuk meg magunkat, amik csodát tesznek, gyümölcsöt hoznak ebbe a köznapi tevékenységbe. Józsefen láthatjuk, hogy a munkájával is megdicsőítette Istenét. Meglátszott a munkáján, annak gyümölcsein, hogy vele volt az ÚR. Megbízható volt, felelősséggel végezte minden feladatát. Az Úrnak dolgozott és ennek áldásai nem maradtak el munkájának gyümölcseiben sem.
Vajon érdemes-e munkába indulnunk az ÚR Lelke nélkül? Vajon megéri-e nélküle hozzáfognunk a dolgainkhoz? Vajon milyen eredményt hoz, ha nem az Ő dicsőségére végezzük a munkánkat?
Hívd be minden munkádba Őt, lehessen vezetése lámpás az eddig szürke hétköznapjaidban!
József munkáján áldás volt, legyen áldás a te munkádban, munkádon is! Halmozzon el gyümölcseivel a Mindenható téged és mindazokat, akik a munkádat látják, gyümölcseit élvezik!
