A tanítványok odamentek hozzá, és megkérdezték tőle: Miért beszélsz nekik példázatokban? Ő így válaszolt: Mert nektek megadatott, hogy ismerjétek a mennyek országának titkait, azoknak pedig nem adatott meg.
A szakasz előzménye az, hogy Jézus egy hétköznapi, a mezőgazdaságból vett példázatot mondott el annak a tömegnek, amely kijött utána a Genezáreti tó partjára. Ez a jól ismert magvető példázata. Képzeld el, hogy te is ott vagy a tömegben, hallod a példázatot, de fogalmad sincs arról, hogy ez mit jelent, mi mit szimbolizál, ráadásul vannak benne furcsa, érthetetlen dolgok, például az, hogy minek szór a gazda magot az útfélre, a sziklás földbe és a gyomok közé. Ez ostobaság. Nem érted, hogy hogyan kapcsolhatnád ezt össze a mindenható és mindentudó Istennel és a te életeddel. Olyan, mintha ma egy olyan történetet hallanál, hogy négy ember felébredt, de az egyik visszafeküdt, és tovább aludt, a másik felkelt, felöltözött, de nem találta a bérletét, és ezért otthon maradt, a harmadik rossz buszra szállt fel, és csak a negyedik ért be a munkahelyére. Mit kezdenél ezzel?
Milyen nagy kiváltság az, hogy mi, akiket a Szentlélek tanít, egyre tisztábban láthatjuk Isten szívét és gondolatait! Ami az emberi logika számára ostobaság, Isten szívével gondolkozva a legtisztább igazság és szeretet. Senkinek sincs olyan veleszületett vagy egyéb módon megszerzett képessége, hogy Isten szívével gondolkozzon. A Szentlélek által adott óriási kiváltság az, ha mégis megérted egy-egy gondolatát, és az megmozgatja a szívedet. Átveszed Isten gondolatát, meggyőződéseddé teszed, és hálát adsz azért az óriási élményért, hogy te Isten szívét láthattad meg.
