Mivel sokan megkísérelték már írásba foglalni azoknak az eseményeknek az elbeszélését, amelyek közöttünk beteljesedtek, ahogyan azt ránk hagyták azok, akik kezdettől fogva szemtanúi és szolgái voltak az igének, magam is jónak láttam, ki eleitől fogva mindennek szorgalmasan utánajártam, hogy azokat szép rendben leírjam neked, nagyra becsült Teofilus, azért, hogy megismerd azoknak a dolgoknak kétségtelen hitelességét, amelyekre taníttattál.
Sokan megkísérelték írásba foglalni a Jézusról szóló híradást, írja Lukács. Sajnos csak négy hiteles írás maradt fent a mi taníttatásunkra ezek közül. Milyen hálásak lehetünk Lukácsnak, hogy időt, utánajárást és egyebeket nem sajnálva, gyakran magát sem kímélve (l. ApCsel) magára vette az evangélium megírásának áldott terhét. Vajon így gondolunk-e az evangéliumokra, a papírlapokra, a rajtuk megformálódott sorokra, hogy ennyire értékesek? Gondoltál már arra, hogy megérte-e egy orvosnak feladni néhány évet az életéből, hogy az evangéliumát kétezer évvel később is olvashasd? Vagy gondoltál-e arra, hogy az evangéliumok céllal születtek, és kétségtelen hitelességül szolgáltak és szolgálnak évezredek óta, hogy alkalmasak a taníttatásunkra, hogy életre hívnak és az Élethez vonzanak?
A szemtanúk, az ÚR igaz szolgái nem tudták magukban tartani, kikívánkozott belőlük az élet beszéde, és ők nem hagyták ezt a kincset veszendőbe menni. Továbbadták azt, amit a saját kezükkel tapintottak, saját szemükkel láttak, saját fülükkel hallottak, és Lukács nagy alázattal rögzítette e bizonyságokat. Most többek között Lukács bizonyságai, tényei bizonyítékok számunkra. Ugye te sem hagyod elveszni a szemtanúk és Lukács szavait és a saját megtapasztalásaidat?! Ugye hagyod, hogy alkalmas, vagy alkalmatlan időben a Lélek szóljon általad, és a bensődben az Ige által felbuzgó élő víz új életeket hívjon létre?
Áldott vagy, ha így olvasod az ÚR beszédeit, és kincsként vigyázol rájuk a szívedben!
